Tiszaigari Arborétum

A 2016-2017 évben elvégzett felújítási és növényállomány fejlesztési folyamat végeredményeként új fényben tündököl a Tiszaigari arborétum.
Már a bejárat előtt a megújult parkolóból impozáns látvány tárul az ide látogató elé. Fantáziadús tervező által megálmodott, remekül kivitelezett új fogadó épület várja az érkező látogatókat, akik egy igazi – mesterember által készített,- páratlan szépségű, kunkapun haladhatnak keresztül. Az elmúlt évtizedekben többször is elkészített fejlesztési elképzelések és tervek most végre gyakorlati megvalósításra leltek. Az eddig irodaépületként funkcionáló épület kulcsos házzá történő átalakítása lehetővé teszi kutatók, iskolai táborozók, hosszabb idejű itt tartózkodását is.

A meglévő gazdasági épület felújítása munkások kulturált elhelyezését, a fenntartáshoz nélkülözhetetlenül szükséges műszaki eszközök, szakszerű tárolását oldotta meg. Megtörtént a sétautak részleges felújítása, teljesen kicserélték a növényjelző táblákat, de újjá épült az arborétumot körbe vevő kerítés is.

A növényállomány bővítésének folyamata egy 43 darabból álló tölgy fajtagyűjtemény kialakításával kezdődött el, melyet 65 cserje- és 14 rózsafajta ölel körül. A bemutatásra kerülő fafajokat, a helytörténeti érdekességeket új ismertető, eligazító táblák jelzik. A korábban kialakított gyűjtemény felülvizsgálata folyamatos, a kipusztult egyedek cseréje az arborétum új vezetőjének szakmai felügyelete mellett zajlik.

Széky Péter tiszaigari földbirtokos és hadmérnök 1867-évben a Habsburg kastélykertek hatására kezdte el a sétakertnek induló arborétum telepítését két kataszteri holdon. Széky a közeli területekről ültetett át több éves erős egyedeket, amelyek jobbára az Alföldön őshonos fafajokból álltak: kocsányos tölgy, fekete nyár, fehér nyár, tiszafa, berkenye, fehér fűz, magas kőris. Az ültetést úgy igyekeztek végezni, hogy az természet közelinek tűnjön.

Munkáját fia ifj. Széky Péter folytatta, aki kilenc holdra bővítette a kertet, barátja a szarvasi Bolza Pál segítségével 1874-ben. Ekkor vette kezdetét a hazai domb és hegyvidéki elterjedésű fák cserjék, valamint a nem őshonos növényfajok telepítése a sétakertben, ami 1920-ig tartott. Az ültetvény gondozásában ápolásában, kezdetben Springer Antal kertész és Sánta István nyújtott segítséget. A sétakert mellett faiskolát is alapítottak, melynek növényi anyaga az ország számos arborétumában és közterén megtalálható. Az 1880-as évektől gyümölcsfával is foglalkoztak, a kastély közelében melegházat építettek, hogy a szaporítási munkákat itt kezdjék el. A II. világháború után folyamatos volt a fák kivágása, pusztítása. 1951-től a Szolnok Megyei Állami Erdőgazdaság kezelésébe adták az arborétum területét.

1954-ben kezdődött az értékek felismerése, majd ismét megindult a díszfaiskolai termesztés. 1958-ban a kertet 20 hektárra a növelték. 1976-ban az arborétumot országos jelentőségű természetvédelmi területté nyilvánították.