Korai, XIII. század előtti település, eredetileg a Tomaj nemzetség ősi birtokai között szerepelt. Hajdan Nagyivánnal és Tiszaörssel együtt Szabolcs vármegyéhez tartozott, de Tiszaörs 1292-ben az egri püspök birtoka lett, s ez okozta, hogy a falu átkerült Heves megyéhez. Ez a beékelődő település lehetett az oka annak, hogy később Igar és Nagyiván is átkerült Heves megyéhez.
A XV. században az igari hívek az egri éneklő kanonoknak fizették a tizedet. Az 1571-es szolnoki török defter említi templomát. 1621-ben Igarnak református lelkésze van. 1733-ban készült vármegyei összeírás szerint a reformátusok kőtemplomának a teteje hiányzik. 1743/44-ben a Borsod megyei Harsány községből való reformátusok népesítették be Igar pusztát, s a telepítő református földbirtokos, Széky György és sógorai az egyházi élet feltámasztásához is azonnal hozzáfogtak. Renoválták az elhagyott régi templomot, „s rá szénás gazból tetőt húzattak”. 1745-ben behoztak egy prédikátort is.
Barkóczy Ferenc, az új egri püspök-főispán azonban Örsi uradalmának tőszomszédságában nem tűrte egy új reformátos egyház refundálását, s a szolgabíró útján megparancsolta, hogy az igariak tegyenek le templomépítő szándékukról, s távolítsák el a lelkészt és a tanítót is a községből. Az igari elöljáróság azonban nem teljesíti ezeket a követeléseket, hanem Madarasra küldenek a református espereshez védelemért.
Azonban sem az esperes, sem a földesúr nem tudott védelmet biztosítani, mivel az elrendelt vizsgálat során nem tudták igazolni nyilvános vallásgyakorlatuknak 1681-ig terjedő folyamatos voltát és a hely artikuláris jellegét. Ezért 1746. február 5-én Barkóczy püspök lepecsételtette a templomot, a kiutasított református lelkész és tanító pedig Madarasra költözött.
A református vallásgyakorlat Tiszaigaron csak az 1781. évi türelmi rendelet folytán éledt újjá. Az újjáélesztésben nagy szerepet játszott a község földbirtokosa, Széky Zsigmond, aki jelentős adományaival lehetővé tette, hogy a hívek megajánlásait is felhasználva 1786-ban új templom épülhessen. A földbirtokos utódai is buzgón támogatták a református eklézsiát végig a XIX. század folyamán. így kerülhetett sor 1856-ban a templom alapos renoválására is.
Egyhajós, egyenes záródású, keletelt templom, a Ny-i homlokzat előtt álló toronnyal (1850). Csehboltozatos térlefedés, a hajó két végén falazott karzat. Berendezés: 18. század vége. Középkori templom falainak felhasználásával épült, 1850-ben, 1914-ben, 1957-ben felújították.
Hozzászólások
Ehhez a látnivalóhoz még
nem érkezett hozzászólás.
A XV. században az igari hívek az egri éneklő kanonoknak fizették a tizedet. Az 1571-es szolnoki török defter említi templomát. 1621-ben Igarnak református lelkésze van. 1733-ban készült vármegyei összeírás szerint a reformátusok kőtemplomának a teteje hiányzik. 1743/44-ben a Borsod megyei Harsány községből való reformátusok népesítették be Igar pusztát, s a telepítő református földbirtokos, Széky György és sógorai az egyházi élet feltámasztásához is azonnal hozzáfogtak. Renoválták az elhagyott régi templomot, „s rá szénás gazból tetőt húzattak”. 1745-ben behoztak egy prédikátort is.
Barkóczy Ferenc, az új egri püspök-főispán azonban Örsi uradalmának tőszomszédságában nem tűrte egy új reformátos egyház refundálását, s a szolgabíró útján megparancsolta, hogy az igariak tegyenek le templomépítő szándékukról, s távolítsák el a lelkészt és a tanítót is a községből. Az igari elöljáróság azonban nem teljesíti ezeket a követeléseket, hanem Madarasra küldenek a református espereshez védelemért.
Azonban sem az esperes, sem a földesúr nem tudott védelmet biztosítani, mivel az elrendelt vizsgálat során nem tudták igazolni nyilvános vallásgyakorlatuknak 1681-ig terjedő folyamatos voltát és a hely artikuláris jellegét. Ezért 1746. február 5-én Barkóczy püspök lepecsételtette a templomot, a kiutasított református lelkész és tanító pedig Madarasra költözött.
A református vallásgyakorlat Tiszaigaron csak az 1781. évi türelmi rendelet folytán éledt újjá. Az újjáélesztésben nagy szerepet játszott a község földbirtokosa, Széky Zsigmond, aki jelentős adományaival lehetővé tette, hogy a hívek megajánlásait is felhasználva 1786-ban új templom épülhessen. A földbirtokos utódai is buzgón támogatták a református eklézsiát végig a XIX. század folyamán. így kerülhetett sor 1856-ban a templom alapos renoválására is.
Egyhajós, egyenes záródású, keletelt templom, a Ny-i homlokzat előtt álló toronnyal (1850). Csehboltozatos térlefedés, a hajó két végén falazott karzat. Berendezés: 18. század vége. Középkori templom falainak felhasználásával épült, 1850-ben, 1914-ben, 1957-ben felújították.