Református templom

A falu legrégebbi és első kőépülete a református templom. Falunk már az Árpád-korban egyházas hely, azonban erről csak az 1332-37-es években keletkezett ún. pápai tizedlajstrom ad hírt. Ezekben az években Mindenszentekről elnevezett egyháza és Dömötör nevű papja ismert. A templom építésének ideje a XIV. vagy XV. század lehet és a kor építőművészetének megfelelően, gótikus stílusban készült. Erről tanuskodik a nyolcszög három oldalról záruló, egykor támfalas szentélye és a déli oldalon két ablakának kerettöredékei.

Hogy milyen lehetett az eredeti templom, arra Lázár deák ad választ a mohácsi vész előtt készített, de csak 1528-ban közeradott térképen. A falunkat jelölő vázrajzon templumunkat erődített, bástáyavl körülvett, lőréses tornyú, mellvédes épületként jelzi, hogy mint a középkorban általában, a templomerőd a lakosság oltalmára is szolgált. Egyébként, várszerű építményként nevezi meg templomunkat.

A templomot 1596-ban, a környéken nagy pusztítást véghezvivő, törökkel szövetséges krími tatárok rombolták le. A bujdosásból visszatért lakosság 1621 táján valahogy rendbe hozta, de már nem az eredeti formájában. A lerombolt torony helyébe fából emeltek haranglábat és a tetejét is csak szalmával fedték be.

Templomunk jelenlegi, barokkos formában történt újjáépítése 1856-ban vette kezdetét és csak 1887-ben fejeződött be. A korábbi gótikus templom falát "három sukkal" megemelték. Az épületet "három és fél öllel" meghosszabították, szervesen egybeépítve az új téglatoronnyal. Az új torony fundamentumát 1856. szeptember 18-án rakták le a föoldesúr, Vay László és felesége jelenlétében. "A torony talapzata utca felőli külső szöglete alá tétetett le egy okirat, amely az akkori körülményket kimerítőleg tartalmazza, egy üvegben bor, a pénznemek mindegyikéből egy-egy példány, amelyhez az aranyat és az ezüst tallért Gróf Vay László szolgáltatta."

Az 1975-ös renoválások, a szem elől addig elfedett gótikus épületmaradványokat, az utca felől befalazott sekrestye bejáratát, a déli oldalon pedig az ablakok párkányait felfedték, így ma is láthatók. Ekkor tűnt elő egy simára csiszolt sarokkövön a templomot építő kőműves céh jelvénye is. A templom építőköveit, a vulkáni tufát, Tokaj környékéről a Tiszán hajón szállították a helyszínre.

A templomhoz tartozott a cinterem, vagyis a déli oldalon elterülő temető. A csegeiek ide temetkeztek 1787-ig. Őseinket arccal (lábbal) kelet felé nézően helyezték a sírba. Ezt a pogánykori szokást őrizzük szinte napjainkig a temetkezéseknél.