Skanzen

Parasztgazda Háza
Vakolatlan, bazaltból rakott csúcsfalas, nádfedésű, "lopott" tornácú lakóház, oromfalán vakolt, fehér keretelésű ablakokkal. 1797-1820 között még kétosztatú (szoba+konyha),törpe oszlopos, mellvédes tornácú épület volt. A tornác jelentős részének befalazásával egyedi megoldásként újabb helyiséget, oldalszobát alakítottak ki benne. Maradék tornácíve pedig csupán két törpe oszlopra támaszkodik. Konyhája szabadkéményes füstelvezetésű. 1865-1895 között kamrával, kocsiszínnel (fészer), istállóval, ólakkal bővítették.

Az öregek tartózkodási helye volt a tornácból leválasztott kis (oldal-) szoba. Fekvőhelyként itt a szalmafonatos lésza szolgált. Egyéb bútorai: a vésett díszű komáromi típusú láda, mint tárolóbútor, továbbá egy gyalogszék, asztal, mellette, előtte faragott háttámlájú, barokkos és copf díszű 19. századi székekkel. A fél sarokpad immáron egyszerű padként az asztallal szemközti fal elé került. Mivel római katolikus család lakta a házat, a falakon itt is szentképek láthatók, elsősorban Jézus Krisztus és Szűz Mária ábrázolásai. Valamennyi a lésza fölött, a fejnél és az oldalfalon kapott helyet. A fekvőhely fölötti falfülke, a vaklik tároló alkalmatosság.

A szabadkéményes füstelvezetésű konyha két részre osztható. Hátsó része téglabolthajtásos szabadkémény, alatta a sarokban álló, hasáb alakú kemencével és a rakott tűzhellyel, valamint a tűzpadkával. Itt van a szobában álló zöldmázas szemeskályhának a fűtőnyílása is. A kemence és az első, lepadlásolt konyharész, a pitvar között a falra erősítve található a fazekaspolc cserép tárolóedényekkel megrakva. Valamennyi fazekaskészítmény. A főzés előkészítésére szolgált az ide helyezett egyszerű asztal. Fölötte, a tálaspolcon cseréptányérok sorakoznak, amelyek díszei is a helyiségnek. A konyha tágas, így itt kapott helyet a nagyméretű lisztesláda. Melléje került egy kicsi puhafa asztal, helyként szolgálva a konyhában folyó munkáknak. A falakon nagyméretű cserépedények láthatók. Az ivóvíz a vizespadra elhelyezett tárolóedényekben található.

A kiállítás azt az alkalmat mutatja be, amikor vendégek érkeznek a házba, s előzőleg megtörtént már a sütés és a főzés, ezért nagy számú és többféle méretű öntöttvas, valamint cserép főzőedény látható még itt.

A szoba sarkos elrendezésű. Az ablaknál áll az asztal és az intarziás sarokpad, valamint a faragott háttámlájú székek: az egyik 1827-ben, a másik 1846-ban készült. A pad fölött látható a falifülke, azaz vaklik, benne egy csutora. Ide féltettebb dolgokat, tárgyakat szoktak többnyire elhelyezni. A bejárati ajtó mellett a szenteltvíztartó található. A ruhanemű tárolására szolgált a zöldmázas szemeskályha mellett álló láda, valamint a bejárattól jobbra húzódó hosszanti fal elé tett szekrény, továbbá a bejárattól balra lévő fiókos sublót is. Ennek tetejére, ugyanúgy, mint a szekrény tetejére, a terítőn kívül apró kegytárgyak, szobrocskák (feszület, Jézus Szive, Mária) kerültek. A patrónus- és segítőszentek, Jézus, Mária, a Szent Család ábrázolásai egyszerű színes nyomatokként (többnyire kromolitográfia) láthatók a falakon: a sarokpad, a szekrény két oldalán lévő ágyak fölött. Itt van a feszület helye is. A két ablak között tükör lóg Az ágyak és az asztal félünnepi terítőkkel letakartak. A belső sarokban lévő ágy mellé került a bölcső, benne a pólyavánkosba kötött babával. A vendégek valójában a gyermekkel megszaporodott család meglátogatására gyűltek össze.

A konyhából néhány lépcsőfok vezet le az innen nyíló kamrába, ahova tárolóedények és naponta nem használatos tárgyak, használati eszközök (hébérek, vatallér vagy csobolyó, vajköpülő, lakodalmas fazék, sütőteknő, a kenyérsütés egyéb eszközei, sózóteknő, mérleg, kézikosár, melence) kerültek. Itt kaptak helyet a kisebb méretű bortároló edények is (csántérfa a hordókkal).

Az elől nyitott fészer a mezőgazdasági eszközök, a földművelés és szemnyerés tárgyi emlékeinek (faeke, borona, cséphadaró, iga) helye. Itt látható a Balaton jegén használatos fakutya, valamint egy szekér is.

A ház és berendezése szerény gazdaságra utal, Tihany terméketlen földjén ez volt általános.

A Halászcéh háza
A Balaton környékének egyetlen megmaradt halászcéhháza a Disznósi Társaságé volt. Itt tartotta a céh összejöveteleit, itt őrizték a céh jelképeit képező tárgyakat (céhláda, céhpecsét, céhkorsó).

Az épület a tihanyi helyi építkezés stílusának, a vakolatlan bazalt terméskő falazásnak múlt századi egyszerű, csúcsfalas képviselője, ablaka körül vakolt, fehérre meszelt kerettel. Hosszanti oldalán, azaz udvari homlokzatán pilléres tornáccal ellátott, kétosztatú, nádfedésű ház. Belső tere szobából és füstös konyhából áll. A lakótérhez fészer csatlakozik. 1934-ig jelen formájában használták. A füstelvezetés egykori megoldatlanságára, a füstös konyhára utal az egyes helyiségek tornácról nyíló külön bejárata.

A konyha lepadlásolt, gerendás mennyezetű, szoba felőli oldalfala mellett kőből-sárból rakott padkával ellátott kemence. Utóbbin égett a tűz, amelyen főzni lehetett. Ez volt a szabad tüzelésű kemence. Innen fűtötték a szobai zöldmázas szemeskályhát is. A vizet a kemencéhez csatlakozó üstházban lévő rézkatlanban melegítették. A kenyeret a boglya alakú kemencében sütötték. Ez a kemenceforma egy régebbi típust képvísel. A konyhai eszközök legrégebbi darabjai, a tüzikutyák és a vasnyársak is itt láthatók. Mellettük vas-és cserép főző-, valamint tárolóedények ugyancsak megtalálhatók. A bejárattal szemközt elhelyezett vizespadon álló cserépkannákban tartották az ivóvizet. Edények tárolására szolgált a falra erősített fali tálas. A főzés előkészítő munkálatainak a puhafa asztal adott helyet. A konyha berendezése egyszerű. A füstelvezetés megoldatlansága nem tette lehetővé a falakon textíliák, hímzett falvédők rendszeres használatát. A polcokra és a falra felkerülő edények a helyiség díszeiként is szolgáltak.

A kíállítás a nyári időszakban olyan köznapi alkalmat jelenít meg, amikor az ebédfőzéssel egyidejűleg kenyeret is süt a gazdaasszony. A szoba régies, sarkos elrendezésű. A bejárattól balra áll az 1898-ban készült sarokpad és az intarziás, keményfa asztal. Mellette múlt századi faragott támlájú székek láthatók. A hosszanti falnál, a bejárattal szemközt találhatók az ágyak, közöttük pedig egy szekrény. A zöldmázas kályhaszemekből rakott szemeskályha mellé egy fiókos, festett, l9. századi komáromi típusú láda került. Az ágy fölötti fali fülkében, a vaklikban valamikor mécses vagy fokla világított. Az ablak mellett falkászli (fakeretes, falba épített, ajtóval ellátott polcos tárolóhely) és tálaspolc látható városlődi tányérokkal, amelyek díszítik is a szobát. A fali szekrényben üvegpoharakat, csészéket tartottak. Római katolikusokról lévén szó, az ágyak fölött feszület, valamint szentképek láthatók. Szentképek kerültek a sarokpadok és a láda fölé is.

A szekrény tetején gipsz- és porcelánszobrocskák állnak. Valamennyi ábrázolás - a Szent Család, Jézus Krisztus, Szűz Mária, a patrónus szentek - a szoba szakrális teréhez tartozik.

A fészerben kaptak helyet a halászati eszközök: a balatoni halászok 19. század végéig jellegzetes közlekedési eszköze, az egyetlen fatörzsből készült bödönhajó, az újabb típusú deszka vagy lentahajó, valamint a jégi halászat tárgyai: a háló vezetésére szolgáló vezérrúd, a rúdhajtó favilla, a hálókereső gemics, a háló vonszolására szolgáló cibék, a lékvágó szakóca, a halász lábbelijére való jégpatkó, valamint a jégen is használatos szánkó. Az egyéb halászeszközök közül pedig vessző és hálóvarsa, különböző hálók, továbbá szigonyok találhatók itt meg.

A halászatnak ily módon bemutatott tárgyai a nyári (hígvizi) és a téli (jég alatti) halászat eszközeit foglalják magukba, de kiállítás céljára csoportosítva láthatók így, a valóságos tárolástól eltérő módon.