Katalin ispotály és kápolna

Szent Katalin ispotály és kápolna nem csak Telkibánya értékes történelmi emléke és látnivalója, hanem Észak- Magyarország egyik legszebb romfeltárása. A középkori okmányokban már korábban ismertek voltak az ispotály alapításának adatai. A feltárás akkor indulhatott meg, amikor 1997 tavaszán egy építkezés földmunkái során, a romok és a temető maradványai előkerültek. A feltárásokat 1997 és 1998 nyarán végezte el a Herman Ottó Múzeum régésze, Pusztai Tamás.

Telkibánya, mint virágzó bányaváros, megengedhette magának, hogy egy ispotályt tartson fenn, betegeknek és az elaggott bányászok gondozására. Egy ilyen létesítmény létrehozása nem csak erkölcsi kötelességük volt, hanem a város rangját is kiemelte.

A telkibányai ércbányászok védőszentje, mint sok más bányavárosnak, Selmecbányának, Körmöcbányának, Nyitrabányának, stb. volt a védőszentje. Telkibányán felépített második templomot Szent Katalin tiszteletére szentelték fel.

Az ispotály helyén egy kőalapra épített fakápolna állt, aminek a helyére épült fel az épületegyüttes 1367 után. A falak maradványaiból megállapítható, hogy 18 méter hosszú és 11 méter széles templom, amihez egy nyolc szög alakú templom tartozott. A templom északi oldalához csatlakozott egy kétszintes épület ahol az ispotálymeter lakott és itt a templom nagyméretű karzatán helyezték el az ápoltakat. A huszita megszállás után részben elpusztult épület saját igényeik szerint építették át és egy kápolnával bővítették. Az épület mellett 127 sírt tártak fel.