Puputeve

Nagy István (1920) már főiskolás korában kisméretű állatfiguráival hívta fel magára a figyelmet: az állatok művészeti megformálása pályája későbbi szakaszában is domináns marad. Emberábrázolásai az anyasággal és a falvak mindennapi életével kapcsolatosak.

Alkotásai zárt, tömör kompozíciók, jellemző rájuk a monumentalitás.
Műveiből derű, vidámság és humor árad, ugyanakkor erőteljes belső dinamizmussal bírnak, s harmonikusan egyesítik a természet szép elemeit és az anyag törvényszerűségeit. A szobrászat valamennyi anyagát mesterien használja.
Puputeve című szobra az újvárosi Kodály-óvoda udvarán látható.