Mária-szakadék

A Mária-szakadék, azaz inkább szurdokvölgy a Béla-forrás egykor bővebb vizének eredménye, ma sziklás, kidőlt fákkal teli, körülbelül fél kilométer hosszú. Egy amatőr faszobrász Mária arcát véste a kereszteződés egyik törzsébe. Általában a nap alig-alig süt be ide.

Fokozatosan emelkedő, csúszós ösvényen haladhatunk egyre magasabbra, miközben mellettünk a különleges sziklasípok mohakabátban feszítenek. A szűk völgyből nem látszik ugyan, de tőlünk délre emelkedik a Vértes legmagasabb csúcsa, a Nagy-Csákány. Patak már nem csörgedezik a szurdok alján, viszont vastag avarszőnyegen sétálhatunk.

A Béla-forrás irányába indulva, kis kitérővel, a kereszteződésben a pötty jelzés irányítja a kirándulókat. 1051-ben I. Béla németek felett aratott győzelme emlékére nevezték el a forrást. III. Henrik katonái vértjüket hátrahagyva menekültek a magyarok elől, ennek szerepe lehet a Vértes-hegység elnevezésében is.

A völgyfőhöz közeledve a táj szelídebbé válik, jobbról ismét csatlakozik hozzánk a K+ jelzés, majd pár perc múlva hatalmas fák árnyékában találunk rá Körtvélyespuszta egykori temetőjére. A sejtelmes, misztikus sírkert sírkövei közt találunk a hajdani telepesek nemzetiségére emlékeztető, lesüppedt, gótbetűs, német feliratút is.

A K-jelzésen maradva elmegyünk egy szép tisztás mellett, majd a jelzések balra letérnek a jobbra kanyarodó aszfaltútról, hegynek felfelé megyünk, a Körtvélyes (Bikkavas) (463 m) északi nyúlványára. Utunk csodaszép bükkösön át folytatódik, a K rom jelzésen haladva pár méter után kibukkannak a fák közül a Vitányvár romjai.

Az erődítményt valószínűleg a 13. században emelték. A török időkben többször is gazdát cserélt. A később az Esterházyak tulajdonába került, hadászati jelentősége megszűnt, köveinek nagy részét a lakosság elhordta a környező építkezésekhez. A gótikus stílusú belsőtornyos vár lakótornyainak falai még most is helyenként 10-15 méterre magasodnak. A romoktól szép kilátás nyílik.

Leereszkedve egy meredek úton a völgybe, egy bükkfára faragott Rockenbauer Pál- arcmás mellett sétálunk el. A közelben megtaláljuk a Szarvas-kút csekély hozamú forrását és a Mátyás-kutat, valamint a Szép Ilonka-forrást. A Vértes-hegység Mátyás király kedvelt vadászterülete volt. A monda szerint egy fiatal lány, Szép Ilonka itt találkozott az álruhába öltözött Mátyással és menthetetlenül beleszeretett.

Amikor a Vértes vadonjában élő Ilonka rájön, hogy szerelme valójában maga az uralkodó, rögtön megérti, hogy nem lehet közös jövőjük. A reménytelenség elemésztette Ilonkát, a szíve megszakadt bánatában. A visszatérő király már csak a sírját találta meg. A mondát Vörösmarty Mihály dolgozta fel Szép Ilonka című versében.