Felsőgallai Szűz Mária templom

A felsőgallai Szent István utca egyik meghatározó épülete az 1783-ban - Grossmann József tervei alapján - felépült római katolikus templom. A későbarokk stílusú templomot Szűz Mária tiszteletére szentelték fel.
Utcavonalon, szabadon álló, egyhajós, egyenes szentélyzáródású, nyugati homlokzati tornyos templom, a szentély felett kontyolt nyeregtetővel, a hajó északi oldalához épült sekrestyével. Csehsüveg boltozatú hajó és szentély, a hajó bejárati oldalán falazott karzat. Berendezése jellemzően késő barokk. Orgonája 1899-ben készült a Rieger-orgonagyárban. Épült 1794-ben, az építész Grossmann József, Gött Antal.

A templomnak két boltszakaszos hajója és keskenyebb szentélye van. Nyolc darab, XVIII. századi aranyozott fa gyertyatartója Majkról került ide. Különleges ritkaságainak azonban még nincs vége. Aranyozott ezüstkelyhét 1750 körül készítette az augsburgi Johann Fridrich Bräuer, zománcozott kelyhe 1728-ból származik. A díszes főoltárt márványból faragták.

Tornya falpillérdíszes, órás, lapos sisakos homlokzati toronnyal. A homlokzaton kosáríves kapu, felette ablak és triglifes főpárkány.
A templom belső restaurálását 1991-ben kezdték. Mellette található a barokk stílusú plébániaépület, amely Fellner Jakab tervei alapján készült 1768-ban. Műemlékké nyilvánították.

A 18. század első felében betelepült katolikus németek egyháza Bánhida filiáléjaként működött. Felsőgalla 1742-ben kapott plébániai rangot, plébánosa egyben Alsógallát is ellátta. Első plébánosa a korábbi bánhidai káplán, Hinterreiter József lett. Műemlékjellegű későbarokk római katolikus temploma 1794-98 között épült Grossmann József tervei alapján. Fő- és mellékoltára, szószéke és első orgonája a 18. században készült.

A MÁK Rt. 1939-ben a plébánia mellé káplánlakást építtetett.
Az Alsó- és Felsőgallán, valamint a Tatabányán élő evangélikusok lelki gondozását formailag az oroszlányi, a bánhidaiakét pedig a szendi evangélikus lelkész látta el. A valóságban azonban e települések evangélikus vallású lakói a tatabányai református lelkipásztorhoz kapcsolódtak. A Tatabánya-felsőgallai Missziós egyházközség 1930-ban alakult, s 1933-ban vált anyaegyházzá. Istentiszteleteiket Ótelepen és a felsőgallai Prehauser Imre házában, majd a VI-os telep egyik házában tartották. Itt templomtermet alakítottak ki 1936-ban. Első templomukat 1938-ban szentelték fel a VII-es telepen, ám 1979-ben le kellett bontani alábányászás miatt. Új imaház-templomukat 1965-ben emelték a Tátra utcában.
A felsőgallai baptista gyülekezet 1905-ben jött létre. 1926-ig a budapesti gyülekezet missziós állomása volt, ekkortól önálló gyülekezet lett.