Tatai Olimpiai Központ

Az angolkertből elkerített 19 hektáros területen építették fel az Olimpiai edzőtábort, a magyar minőségi sport fellegvárát. A területet a kiskastéllyal együtt a sportolók kapták meg, amikor 1948-ban az angolparkban készültek a londoni olimpiára. A hely kiválasztását a források és tavak városának sajátosan párás mikroklímája indokolta. Az olimpia eredményei a sportvezetőket igazolták, így az ideiglenesnek szánt intézmény állandó edzőtáborrá alakult.

Tudta-e?
- 1947-ben azért döntöttek Tata mellett, mert a pártvezetők úgy találták, hogy az itteni éghajlat hasonlít leginkább a londoni klímára.
- Az edzőtábor főterén egy olimpiai emlékmű található, amelyen azoknak az aranyérmeseknek a neve olvasható, akik 1948 óta Tatán készültek az olimpiára.
- A tatai atlétikai pályán futott világcsúcsot Rózsavölgyi István.
- Éveken keresztül itt készült a tétmeccsekre a magyar labdarúgó-válogatott.
- A mostani létesítmények helyén korábban német katonai temető volt.

Az edzőtábor története
Az edzőtábor Budapesttől mintegy egy órányi autóútra, Tata zöldövezetében egy 220 éves angolpark területén, a Cseke-tó partján fekszik. A kommunista pártvezetők 1947-ben adták ki a parancsot: Magyarországnak mindenképpen szüksége van egy vidéki edzőtáborra, hogy a sportolók ott készülhessenek fel a második világháborút követő első, 1948-as olimpiára. Jártak a Mátrában, a Mecsekben és a Balatonnál is, de végül választásuk Tatára esett. A 48-as londoni játékokra már itt készültek a magyar sportolók, igaz akkor még csak szabadtéren készülhettek és valójában nem is a táborban laktak.

A Londonban megszerzett 10 arany tökéletesen igazolta a tábor szükségességét, így az építkezés és a fejlesztés tovább folytatódott. 1951 nyarán adták át az edzőtábort a végleges formájában, ekkor már állt az „A” épület, működött az étterem és fedett csarnokok is a versenyzők rendelkezésére álltak. A fejlesztések az ezt követő olimpiai ciklusokban is folytatódtak.