Szent Kereszt Plébániatemplom

A tatai városrész főterén álló, középkori plébániatemplom a XVIII. században már meglehetősen romos állapotban volt. 1751-ben alapították az ezt felváltó, új plébániatemplomot, amelyet eredetileg Szent Márton tiszteletére kívántak szentelni, de végül is az időközben beomló gótikus várkápolna Szent Kereszt titulusát örökölte.

A főtér felett emelkedő magaslatot, az egykori kőbánya dombját szemelték ki a tájból messzire kiemelkedő kegyúri templom helyéül. Az eredeti tervet a jeles bécsi építésztől, Anton Pilgramtól rendelték meg, de a hosszan elhúzódó építkezést Fellner Jakab irányítására bízták, ezért az eredeti tervet nyilván többször is módosító tatai mestert tekintjük a nagytemplom alkotójának.
A két barokk sisakkal lezárt torony hatalmas méretű, egyterű tömeget koronáz. Az épület külső és belső díszítésében a későbarokk korszak népszerű ornamense, a levelekből font füzérdísz uralkodik, melyről e korstílus a copf elnevezést nyerte. A kétboltszakaszos, csehsüvegboltozattal fedett főhajóban Mária Immaculata, Szent Anna, Szent Márton és a Szent Család mellékoltárait helyezték el. A főhajónál szűkebb terű szentély főoltárán oszlopos architektúrában a Kálvária faragott korpusza emelkedik.

A templomtér legszebb dísze a márvány szentélyrács és a gazdag faragványú szószék, valamint Hubert Mauer festménye, amely Péter és Pál apostol búcsúját ábrázolja. A sekrestyében a II. József által megszüntetett majki kamalduli remeteség templomának faragott sekrestyeszekrénye látható, amely a rokokó bútorművesség remeke.

A kriptában nyugszik Fellner Jakab és más, az uradalom szolgálatában működő korabeli mesterek és művészek, valamint Károly Ambrus hercegprímás és Eszterházy Ferenc gróf.