A tassi református templom immár harmadik templomépületet 1886 és 1888 között építették Benkó Károly tervei alapján, akinek nevéhez több templom megalkotása is fűződik.
A helyi református egyházközösség megalapításának időpontja nem ismert, feltétezhetően már a 16. században létezett, írásos nyomai azonban csak a 17. századig vezetnek biztosan vissza. Az első templom a 17. században épült és még a török időkben pusztulhatott el, amire egy 1641-ben keltezett levélből lehet következtetni. Valószínűsíthetően a faluban zajló csatározás során égett le.
A második templomot 1644-ben építették és bő két évszázaddal később, 1886-ban bontották le, miután életveszélyessé vált. Mindkét korábbi elpusztult templom alapja azonban megmaradt, és mivel rájuk nem került felépítmény, romjaikban régészetileg kutathatók és feltárhatók.
A jelenlegi templom tehát nem az elbontott építmény alapjaira, hanem amellé épült. Karcsú, messziről jól beazonosítható, karakteres templom ez, amelynek léptéke a település méretéhez képest meglepően nagy, inkább egy kisvárost feltételezne maga körül.
A műemléki védettség alatt álló épület tornya 57 méter magas, jelentősen kiemelkedik az alföldi vidékből, csúcsán református jelképek, csillagos buzogány és kakas látható. Az 537 négyzetméter alapterületű templomban akár 800 is fő elférhet. Íves boltozatú szószéke igen magasan áll, a karzattal egyvonalban pedig tölgyfa balusztrádok találhatók. A templom orgonája 1888-ban épült, mai is működőképes – a templomban gyakran hangversenyt is rendeznek.
Kertjében két emlékművet állítottak fel, az egyik a két világháború áldozatainak emlékműve, a másik a magyar szabadságharcok emlékét őrzi.
Hozzászólások
Ehhez a látnivalóhoz még
nem érkezett hozzászólás.
A helyi református egyházközösség megalapításának időpontja nem ismert, feltétezhetően már a 16. században létezett, írásos nyomai azonban csak a 17. századig vezetnek biztosan vissza. Az első templom a 17. században épült és még a török időkben pusztulhatott el, amire egy 1641-ben keltezett levélből lehet következtetni. Valószínűsíthetően a faluban zajló csatározás során égett le.
A második templomot 1644-ben építették és bő két évszázaddal később, 1886-ban bontották le, miután életveszélyessé vált. Mindkét korábbi elpusztult templom alapja azonban megmaradt, és mivel rájuk nem került felépítmény, romjaikban régészetileg kutathatók és feltárhatók.
A jelenlegi templom tehát nem az elbontott építmény alapjaira, hanem amellé épült. Karcsú, messziről jól beazonosítható, karakteres templom ez, amelynek léptéke a település méretéhez képest meglepően nagy, inkább egy kisvárost feltételezne maga körül.
A műemléki védettség alatt álló épület tornya 57 méter magas, jelentősen kiemelkedik az alföldi vidékből, csúcsán református jelképek, csillagos buzogány és kakas látható. Az 537 négyzetméter alapterületű templomban akár 800 is fő elférhet. Íves boltozatú szószéke igen magasan áll, a karzattal egyvonalban pedig tölgyfa balusztrádok találhatók. A templom orgonája 1888-ban épült, mai is működőképes – a templomban gyakran hangversenyt is rendeznek.
Kertjében két emlékművet állítottak fel, az egyik a két világháború áldozatainak emlékműve, a másik a magyar szabadságharcok emlékét őrzi.