Tuzson Arborétum

Tar települést elhagyva, a Csevice-forrásoktól tovább haladva a sárga jelzésen juthatunk el Fenyvespusztára a mintegy 4 ha nagyságú Tuzson arborétumhoz.

TÖRTÉNETE
A fagyűjtemény megalapítója dr. Tuzson János egyetemi tanár, aki kísérleti céllal hozta létre a gyűjteményt. Kutatásai során elsősorban a fás növények szövettanával, növényföldrajzi és ősnövénytani vizsgálatokkal foglalkozott. Elsőként végzett szövettani összehasonlító vizsgálatokat az ipolytarnóci ősfenyő kovásodott fatörzsével kapcsolatban (meghatározása alapján nevezték el a fatörzset Pinus tarnociensis-nek). Emellett csemeteneveléssel és növénynemesítéssel, valamint gyógynövényekkel is foglalkozott. Elsősorban a gyapjas gyűszűvirág (Digitalis lanata) és a piros gyűszűvirág (Digitalis purpurea) termesztésével kísérletezett. Az utak mellett még most is előforduló rózsatövek a rózsaolaj nyerésére irányuló kísérleteire emlékeztetnek.

A fenyvespusztai erdőbirtokot 1925-ben vásárolta, ebből a területből választotta ki a patakparton a gyűjtemény helyét. 1927-1928-ban az erdőállomány letermelésével és talajfeltöréssel kialakított területen elsősorban örökzöldek telepítésével és szaporításával foglalkozott. Drótkosárban, földlabdával hozatta az egzóta fajokat távoli országokból. A második világháború után az erdőgazdaság tulajdonába került a terület, aki a különböző facsoportokat összekapcsolva, a közöttük lévő területeken csemeteneveléssel foglakozott.

Az arborétumot jelenleg az Egererdő Rt. kezeli, az egykori Fenyvespuszta területén erdészeti erdei iskolát hoztak létre és több közösségi rendezvénynek ad otthont a terület.

NÖVÉNYZETE
Lucfenyő (Picea abies), vörösfenyő (Larix decidua), erdei fenyő (Pinus sylvestris), oregoni hamisciprus (Chamaecyparis lawsoniana) és vöröstölgy (Quercus rubra) csemetéket neveltek itt. 1970-ben a csemetenevelés teljesen megszűnt, a felszabadult parcellákat a fent említett fajokon kívül szelídgesztenyével (Castanea sativa) és jegenyefenyővel (Abies alba) ültették be.

A mára még megmaradt fafajokból említést érdemel a közel 70 éves, kb. 300 cm törzskerületű atlaszcédrus (Cedrus atlantica), melyről pár évvel ezelőtt egy nagyobb ága lehasadt. A balzsamfenyő (Abies balsamea), a Colorado-fenyő (Abies concolor), a kaukázusi jegenyefenyő (Abies nordmaniana), a bérci fenyő (Pinus montana), az oregoni hamisciprus (Chamaecyparis lawsoniana) facsoport, a szürke dugászfenyő (Pseudotsuga menziesii var. caesia) és zöld duglászfenyő (Pseudotsuga menziesii) facsoport, valamint a japán juhar (Acer palmatum) több példánya.