Aki gyakran jár a Csevice-völgyben, az a kőbánya környékén időről időre népes egyetemista csapatokkal találkozhat. A földtant is tanító egyetemek geológus hallgatói ugyanis tanulmányaik során legalább egyszer meglátogatják a tari Fehérkőbányát, illetve a vele szemben levő andezit- (vaskő-) bányát, és ha már itt vannak, a cseviceforrásokat is.
Hogy mi teszi olyan érdekessé ezt a helyet számukra? Az, hogy itt található Magyarország, illetve a Kárpát-medence őstörténetének egyik fontos emléke, a Tari dácittufa.
Valaha a mai Magyarország földjén aktív vulkáni tevékenység zajlott. Az egykori tűzhányók maradványai; kráterek, kalderák; sok helyen ma is felismerhetők. Ahhoz, hogy a vulkánokat létrehozó folyamatokat megértsük, szükségünk van némi lemeztektonikai magyarázatra. Közismert, hogy földünk magas hegységei, a Pireneusok, az Alpok, az Appenninek, a Kárpátok, a Kaukázus vagy a Himalája kőzetlemezek összeütközése nyomán alakultak ki. Az afrikai és az európai kőzetlemezek összeütközése, melynek többek között a Kárpát-medence kialakulása köszönhető, az eocén kor végén, az oligocén kor elején, mintegy tizenöt - húsz millió évvel ezelőtt zajlott le.
A kőzetlemezek mozgását a stabil európai lemez előtt húzódó vékony szárazföldi kéreg alábukása segítette, amelyet erős vulkáni tevékenység kísért; ez a földrengésekkel, vulkánkitörésekkel és cunamikkal kísért folyamat figyelhető meg ma Indonéziában. A Kárpátok kiemelkedett, felgyűrődött, a Kárpát-medence kérge viszont elvékonyodott, a medence süllyedni kezdett. Ezzel kezdődött a Pannon-medence története. A süllyedés hatására az ország területét elborította a víz, kialakult a Pannon-tenger. Vulkánjaink ebből a tengerből emelkedtek ki. A vízszint állandóan változott, hol emelkedett, hol süllyedt.
A nyílttengeri időszakban finomszemcsés homokos agyag, az ún. szécsényi slír, palóc tájszóval az apoka, rakódott le. A part menti mocsarak növényzetéből pedig több helyen, például a Salgótarjáni-medencében, barnakőszén-telepek jöttek létre. A tengerpart mentén homokkövek, kavicsok képződtek. Ipolytarnóc közelében a homok egy korabeli folyóparton rakódott le, és az ide inni járó állatok lábai nyomot hagytak benne. Később a homokot vulkáni hamu terítette be, ami átkovásította a lábnyomos üledéket, így keletkezett a híres ipolytarnóci lábnyomos homokkőr;, amely körülbelül kétezer állati lábnyomot őrzött meg.
A mai Mátra-hegység vulkánjai rétegvulkánok. Heves kitörések hozták őket létre, amelyek során nagymennyiségű törmelékanyag került felszínre.
Képződésük során törmelékszórások és lávaömlések követték egymást, jellegzetes réteges, palacsintatortához hasonló szerkezetet hozva létre. A ma is működő vulkánok közül ilyen rétegvulkán például a Vezúv és az Etna. A vulkáni működés leggyakrabban gőz- és gázszivárgással, földrengésekkel kezdődik, amit általában törmelékszórás és lávaömlés követ. A vulkán életének utolsó szakaszában vulkáni utóműködések zajlanak. A Pannon-medencében a legkorábbi vulkánkitörések úgy húsz millió éve kezdődtek. Az első kitöréssorozat törmelékszórásának nyomán keletkezett az ún. ralsó riolittufa, más néven Gyulakeszi riolittufa, amely az ipolytarnóci lábnyomokat is belepte. Később még kétszer erősödött fel a robbanásos vulkanizmushoz kötött riolittufa-szórás: 17 millió évvel ezelőtt képződött a középső riolittufa, más néven a Tari dácittufa.
Ezt találjuk a tari Fehérkőbányában. A kőzet szürke, szürkésfehér, zöldesszürke, helyenként lilás vagy rózsaszínes árnyalatú, horzsaköves, rétegzetlen dácittufa. Általában szívós, kemény, de jól faragható, hasítható, ezért Egertől Miskolcig szívesen alkalmazták a legkülönbözőbb építkezéseknél, valamint útjelzőkövek, keresztek készítésére. Kiváló hő- és hangszigetelő. A riolittufa-szórást andezites lávaömlés követte, létrehozva így a tengeri környezetből kiemelkedő andezit rétegvulkáni láncot. A lánc végigkövethető a Kárpátok belső íve mentén, magyarországi részei a Börzsöny, a Visegrádi-hegység, a Cserhát egy része, a Mátra és a Tokaji-hegység.
Ez az andezit található a Fehérkőbányával szembeni kőfejtőben. Korábban útépítésre használták. Később, 13-14 millió éve az andezit-vulkanizmust újra riolittufa-szórás követte, ekkor rakódott le a felső riolittufa, más néven a Galgavölgyi riolittufa. A riolittufa-szintek minden hegységünk területén megtalálhatók, s már régóta használják őket a különböző rétegsorok megkülönböztetésére. A Mátra vulkanikus múltja nemcsak a kőzetekben és felszíni formákban fedezhető fel, de erre utalnak a vulkáni utóműködés eredményeképp létrejövő gyógyvizek, hidrogénes szénsavas cseviceforrások is. A hegységben az egykori gejzírek maradványai több helyen is láthatók (Bába-kő vagy Asztag-kő).
Hozzászólások
Ehhez a látnivalóhoz még
nem érkezett hozzászólás.
Hogy mi teszi olyan érdekessé ezt a helyet számukra? Az, hogy itt található Magyarország, illetve a Kárpát-medence őstörténetének egyik fontos emléke, a Tari dácittufa.
Valaha a mai Magyarország földjén aktív vulkáni tevékenység zajlott. Az egykori tűzhányók maradványai; kráterek, kalderák; sok helyen ma is felismerhetők. Ahhoz, hogy a vulkánokat létrehozó folyamatokat megértsük, szükségünk van némi lemeztektonikai magyarázatra. Közismert, hogy földünk magas hegységei, a Pireneusok, az Alpok, az Appenninek, a Kárpátok, a Kaukázus vagy a Himalája kőzetlemezek összeütközése nyomán alakultak ki. Az afrikai és az európai kőzetlemezek összeütközése, melynek többek között a Kárpát-medence kialakulása köszönhető, az eocén kor végén, az oligocén kor elején, mintegy tizenöt - húsz millió évvel ezelőtt zajlott le.
A kőzetlemezek mozgását a stabil európai lemez előtt húzódó vékony szárazföldi kéreg alábukása segítette, amelyet erős vulkáni tevékenység kísért; ez a földrengésekkel, vulkánkitörésekkel és cunamikkal kísért folyamat figyelhető meg ma Indonéziában. A Kárpátok kiemelkedett, felgyűrődött, a Kárpát-medence kérge viszont elvékonyodott, a medence süllyedni kezdett. Ezzel kezdődött a Pannon-medence története. A süllyedés hatására az ország területét elborította a víz, kialakult a Pannon-tenger. Vulkánjaink ebből a tengerből emelkedtek ki. A vízszint állandóan változott, hol emelkedett, hol süllyedt.
A nyílttengeri időszakban finomszemcsés homokos agyag, az ún. szécsényi slír, palóc tájszóval az apoka, rakódott le. A part menti mocsarak növényzetéből pedig több helyen, például a Salgótarjáni-medencében, barnakőszén-telepek jöttek létre. A tengerpart mentén homokkövek, kavicsok képződtek. Ipolytarnóc közelében a homok egy korabeli folyóparton rakódott le, és az ide inni járó állatok lábai nyomot hagytak benne. Később a homokot vulkáni hamu terítette be, ami átkovásította a lábnyomos üledéket, így keletkezett a híres ipolytarnóci lábnyomos homokkőr;, amely körülbelül kétezer állati lábnyomot őrzött meg.
A mai Mátra-hegység vulkánjai rétegvulkánok. Heves kitörések hozták őket létre, amelyek során nagymennyiségű törmelékanyag került felszínre.
Képződésük során törmelékszórások és lávaömlések követték egymást, jellegzetes réteges, palacsintatortához hasonló szerkezetet hozva létre. A ma is működő vulkánok közül ilyen rétegvulkán például a Vezúv és az Etna. A vulkáni működés leggyakrabban gőz- és gázszivárgással, földrengésekkel kezdődik, amit általában törmelékszórás és lávaömlés követ. A vulkán életének utolsó szakaszában vulkáni utóműködések zajlanak. A Pannon-medencében a legkorábbi vulkánkitörések úgy húsz millió éve kezdődtek. Az első kitöréssorozat törmelékszórásának nyomán keletkezett az ún. ralsó riolittufa, más néven Gyulakeszi riolittufa, amely az ipolytarnóci lábnyomokat is belepte. Később még kétszer erősödött fel a robbanásos vulkanizmushoz kötött riolittufa-szórás: 17 millió évvel ezelőtt képződött a középső riolittufa, más néven a Tari dácittufa.
Ezt találjuk a tari Fehérkőbányában. A kőzet szürke, szürkésfehér, zöldesszürke, helyenként lilás vagy rózsaszínes árnyalatú, horzsaköves, rétegzetlen dácittufa. Általában szívós, kemény, de jól faragható, hasítható, ezért Egertől Miskolcig szívesen alkalmazták a legkülönbözőbb építkezéseknél, valamint útjelzőkövek, keresztek készítésére. Kiváló hő- és hangszigetelő. A riolittufa-szórást andezites lávaömlés követte, létrehozva így a tengeri környezetből kiemelkedő andezit rétegvulkáni láncot. A lánc végigkövethető a Kárpátok belső íve mentén, magyarországi részei a Börzsöny, a Visegrádi-hegység, a Cserhát egy része, a Mátra és a Tokaji-hegység.
Ez az andezit található a Fehérkőbányával szembeni kőfejtőben. Korábban útépítésre használták. Később, 13-14 millió éve az andezit-vulkanizmust újra riolittufa-szórás követte, ekkor rakódott le a felső riolittufa, más néven a Galgavölgyi riolittufa. A riolittufa-szintek minden hegységünk területén megtalálhatók, s már régóta használják őket a különböző rétegsorok megkülönböztetésére. A Mátra vulkanikus múltja nemcsak a kőzetekben és felszíni formákban fedezhető fel, de erre utalnak a vulkáni utóműködés eredményeképp létrejövő gyógyvizek, hidrogénes szénsavas cseviceforrások is. A hegységben az egykori gejzírek maradványai több helyen is láthatók (Bába-kő vagy Asztag-kő).