A tápi szőlőhegy oldalában, szinte a falu központjából kiindulva találjuk a Hegysor utca házait. Népi építészeti értéke elsősorban azért egyedülálló országos szinten is, mert szinte egy egész házsor maradt fenn szoros egységben, megőrizve a Sokorói-dombság falvaira jellemző XVIII. századi zsellértelepítések emlékét.
A védett műemléki együttes legkorábbi tagja 1792-ben, a legfiatalabb pedig a XIX. század közepén épült. A házak, a környék falvainak korabeli építőgyakorlata alapján, itt is a táj adottságainak megfelelően épültek a parányi zsellértelkeken. Valamennyi döngölt falakkal, a domboldalból kitermelt anyagból készült, apró ablakokkal, nyitott tornáccal. Tetőszékük ágasfás-szelemenes, oromzatuk fűrészelt deszka, fedésük zsupp és nád. Az épületek szoba + konyha + kamra elrendezésűek, de van közöttük kétszobás lakóház is.
A tájháznak berendezett 11. számú ágasfásszelemenes tetőszerkezetű, nádfedésű épületet 1851-ben emelték. Hármas elrendezésével (első vagy „tiszta szoba"; hátulsó szoba; középütt a szabadkéményes konyha) híven tükrözi a magyar falvak évszázadokon át szokásos építkezési módját. 1981-ben tájházzá alakították.
Hozzászólások
Ehhez a látnivalóhoz még
nem érkezett hozzászólás.
A védett műemléki együttes legkorábbi tagja 1792-ben, a legfiatalabb pedig a XIX. század közepén épült. A házak, a környék falvainak korabeli építőgyakorlata alapján, itt is a táj adottságainak megfelelően épültek a parányi zsellértelkeken. Valamennyi döngölt falakkal, a domboldalból kitermelt anyagból készült, apró ablakokkal, nyitott tornáccal. Tetőszékük ágasfás-szelemenes, oromzatuk fűrészelt deszka, fedésük zsupp és nád. Az épületek szoba + konyha + kamra elrendezésűek, de van közöttük kétszobás lakóház is.
A tájháznak berendezett 11. számú ágasfásszelemenes tetőszerkezetű, nádfedésű épületet 1851-ben emelték. Hármas elrendezésével (első vagy „tiszta szoba"; hátulsó szoba; középütt a szabadkéményes konyha) híven tükrözi a magyar falvak évszázadokon át szokásos építkezési módját. 1981-ben tájházzá alakították.