Gonozd I-II-tavak

Tamási közel 10 000 lakosú kisváros a Balatontól 38 km-re, a 61-es és a 65-ös főutak kereszteződésénél található.

Tolna megye észak-nyugati részén, a Somogy-Tolnai dombság területén fekszik. A Kapos folyótól nyugatra fekvő kistájegységet Kelet-külső-somogyi dombságnak nevezik, ettől keletre pedig a Sió-Sárvíz völgyéig a Tolnai-Hegyhát található.

A térség vízhálózatát kisebb patakok jellemzik, melyeket a Nagy-Koppány – amely maga is tulajdonképpen patak – gyűjti össze, és vezeti Regöly külterületén a Kaposba. A Kapos viszont Tamásitól észak-keletre, Tolnanémedinél ömlik a Sióba. Tamási külterületén a vízfolyásokon számos mesterségesen felduzzasztott kisebb-nagyobb halastó található, főként a Gonozdi-patakon, a Szentmártoni patakon és a Cseringáti patakon. A Regöly külterületén található Nagy-Koppány vizén felduzzasztott Pacsmagi tórendszer északi nyúlványa Tamási külterületét is érinti. A Tamási Kossuth Horgász Egyesület két tava intenzív telepítésű, a Koppány menti városka és Iregszemcse között található Gonozdon. Az I. számú tavon általában a stégtulajdonosok horgásznak, de másoknak is akad hely a parton, a II. számún viszont partról és stégről egyaránt pecázhat a tulajdonos, illetve vendég.

Vízterülete 12 ha, átlagos vízmélysége 1,5 m. Tavaink kiemelkedő harcsafogásairól híresek, de a többi halra sem panaszkodhatunk. Jellemző halfajták a harcsa mellett: ponty, amur, süllő, balin, kárász, keszegfélék. Etetett helyeken kifürdött, kemény feneket találni, amelyek jó horgászati lehetőséget kínálnak. A Gonozd II. horgásztó keleti oldalon találhatnak szabad napijegyes partot, melyet egyébként versenypályaként is használunk.
A tavaknál parkoló- és pihenőhelyek állna a hozzánk látogatók rendelkezésére.

Az Egyesület 1962-ben alakult. 1970-ig a Kapos – Koppány folyó szolgált a horgászat helyszínéül. Ekkor még a Gonozdi tavak nem is léteztek. A Koppány folyó nagyon gazdag halfaunával rendelkezett. Nagy számban megtalálható volt benne a ponty, a domolykó, a süllő, a jászkeszeg, a dévérkeszeg és a bodorka is. Egyrészt élelmet biztosított a lakosság számára, másrészt a fáradságos munka után kikapcsolódási lehetőséget is biztosított a halászat, horgászat öröme a természetet szerető emberek számára. Az akkori lehetőségeket mutatja, hogy a megtartott egyesületi versenyeken volt olyan versenyző a 242 db halat zsákmányolt.

1970. őszén az akkori KTSZ elnöke és az üzemvezetője egy szolgálati útról hazafelé tartva álltak meg a Gonozdi patak hídján és végiggyalogoltak a mai Gonozdi I. tó bejáratáig. Ekkor született meg az ötlet, amely alapja volt a mai tó kialakításának. Megkeresték a Horgász Egyesület akkori elnökét és a községi PB. titkárt, aki szintén alapító tag volt, majd felkeresték a Béke TSZ elnökét, aki rendelkezésükre bocsátotta a mai tó területét. 1971 tavaszán a KTSZ-ben dolgozó horgászok elkészítették a zsiliphez szükséges anyagot, deszkákat, rácsot, és felfogtak annyi vizet, amennyit az árapasztó nélküli töltés megengedett.

Az akkori tisztújító közgyűlésen a kezdeményező horgászokat a tagság beválasztotta a vezetőségbe. Az akkori tagság az egyesületnek elnököt, alelnököt választott, és tisztséget kapott a társadalmi munka vezetője, aki egyben a tógazda szerepét is betöltötte.

Mivel tapasztalták, hogy a vízben nagy mennyiségben vannak jelen a naphalak és a 20-30 dkg-os pontyok, így megkezdődött a halak etetése, és fejlesztések indultak társadalmi munkában. Csónakkikötő, árapasztó és etetőanyag tároló épült. A KTSZ-es horgászok munkáján felbuzdulva csatlakoztak az Orion, a Vegyépszer, a Kenyérgyár, a Költségvetési Üzem és más cégek horgászai is. 1972-ben a társadalmi munkavégzéssel töltött napok száma biztosította a horgászattal eltölthető napok számát. Vagyis havi bontásban nézve 2 nap munkavégzés 1 nap horgászatot jelentett. Ezen időszakban kerültek kisorsolásra a horgászhelyek. Mivel az akkori PB titkár is horgász lett, az ő háttérmunkájának köszönhetően a környék munkagépei a tó mindkét oldalát megkotorták, a töltést elegyengették. Stégek, tanyák épültek a tavon. A kivágott fák értékesítésre kerültek, az abból befolyt összeget pedig haltelepítésre fordították. A Dunáról keszeget, Pacsmagról compót, Fornádról anyahalakat vásároltak. A későbbiekben jelentős nagyságú harcsafogások vonzották még jobban a horgászni vágyókat. Ezek a halak nem a telepítés során, hanem még valószínűleg a zsiliprács beépítése előtt jöhettek fel a TSZ tavakból a tóba.

Az 1994. év horgászsikerei – a 9,5 kg-os süllő, a 10 kg-os amur és a 13 kg-os ponty zsákmány megtette hatását – tovább növelték a hírnevet és vonzottak egyre több horgászt a közeli és távoli településekről egyaránt. Egyre több versenyt tartottak a tavon. Segítette ezt az is, hogy a más vizeken rendezett horgászversenyekről a tagok zsák számra hozták a halat a tóba, és központi etetőanyaggal, heti két alkalommal tavasztól őszig folyamatosan etették azokat.

A 90’-es években a Gonozdi II-es tó először két egyesületi tag tulajdonába került, mivel az akkori jogszabályok nem tették lehetővé, hogy az Egyesület nevére kerülhessen. Majd 2007-ben rendezték a tó tulajdonjogi viszonyát, így az Egyesület lett a tulajdonos. Ugyanebben az évben visszavásárolták a Gonozdi I. tó melletti faházat is, amely az elnökségi ülések színhelye, valamint közösségi helyként is szolgál.