Szent László templom

Az egykor virágzó hegyaljai mezőváros nagyméretű katolikus temploma a tájban meghatározó építészeti elemként jelenik meg. A város felé közeledve, már nagy távolságból is érzékelhető jelentősége. A templom a környező területek beépítésétől kiemelkedően és azoktól eltérően fekszik, mintegy 0,228 ha területen.

A Szent László tiszteletére épített templom alaprajzát vizsgálva, majd a templomot körüljárva rögtön szembe tűnik az, hogy nem a hagyományos értelembe vett tiszta alaprajzról van szó, hanem egy többszörösen átépített épületéről. Erre vall többek között a gótikus támpillérek eltérő rendje, a látható gótikus ablakkeretek a nyugati oldalfalon, a torony árnytalan volta, mely egykoron része lehetett a város védelmi rendszerének. A támpillérek ritmusa, darabszáma, távolsága az északkeleti oldalon nem egyezik a délnyugati oldalon fekvőkkel.

A templom középkori gótikus eredetű. Építésének pontos idejét nem ismerjük. Ugyanígy nem állapítható meg pontosan a lelkészség keletkezésének ideje sem. A hagyomány szerint 1333 – ban már működött. Ettől lényegesen biztosabb támpont a lelkészségek középkori jegyzéke. A XVI. századbeli pápai tizedlajstromok szerint Tállya 1330 – ban rendelkezett iskolával, vagyis a lelkészségnek is állnia kellett ekkorra.

A templomot 1647 – 1715 között a protestánsok birtokolták. Hajóját 1757 – ben meghosszabbították, a falait megmagasítva kapta barokk boltozatát. A hajó délnyugati oldalán gótikus ablakkeretek találhatók. A templombelsőt egymás fölött két sorban elhelyezett félköríves záródású ablakok világítják meg. Mind a hajót, mint a szentélyt támpillérek erősítették, melyek egy része fennmaradt. A hajó mindhárom boltszakaszát fiókos dongaboltozat fedi. A nyújtott szentély keskenyebb kétbolt szakaszához a nyolcszög három oldalával záruló végződésben, három boltüveg csatlakozik. A hajó északi végében három félkörös boltíven látható az orgonakarzat. A déli oldalának északi végéhez profilos csúcsíves, kőkeretes bejárati előcsarnok csatlakozik. Ebben gazdagon tagolt korabarokk kőkeretezésű ajtón át léphetünk a hajóba. A kőkeretet Crasznyik Mihály készítette. Szemöldökén vésett felirat található1712 – es évszámmal. A Trautson hercegi 1757 – ben a templom berendezéseit is megújította. Az enteriőr Északkelet – Magyarország egyik legszebb barokk együttese.

A hatalmas főoltárt Szent Sebestyén és Szent Rókus fából készült szobrai díszítik. Az oltárképről (1800 körüli) Szent László, az oltár fölül középen a Szentháromság szoborcsoportja tekint le ránk. Külön figyelmet érdemelnek a mellékoltárok is. A bal oldalon látható Szent Vencel mellékoltár oltárképét (Szent Vencel szüretel) Franz Anton Maulbertsch (1724 – 1796), korának kiemelkedő osztrák mestere festette.

A további mellékoltárok: Immaculata, Szent Erzsébet, Nepomuki Szent János. Az orgonakarzat alatt Szent Rozália fekvő, népies festett faszobra látható (XVIII. sz. közepe). A faragott berendezés talán legszebb darabja a rokokó szószék (1757). A szószék öblén a négy evangélista szobra ül, alsó végződésén a szokásos toboz. A hangvetőfödélen a párkány széléről lelógó jellegzetes függönybojtok láthatók. A tetején begörbülő csigákon a Hit – Remény – Szeretet allegorikus nőalakjai ülnek. Csúcsán angyalfejes felhőgomolyon áll, a vállán bárányt tartó pásztorbotos Jó pásztor. A felületeket elborító és a közöket kitöltő díszítmény motívuma a rokokó kagylófoszlánya.

A szószék alatt húsvéti gyertyatartó található fából (XVIII. sz. vége). Az új liturgikus térben található oltár, ambó, sedile és minisztráns szék Rácz Gábor iparművész munkája.

A templom az 1861. szeptember 7 – én pusztító szélvihar tűzvészben leégett 180 házzal együtt, de Pányt Endre cz. Püspök 1882 – ben kijavítatta és a tornyot is megújítatta. Az alája nyúló Rákóczi – pince miatt megroskadt, ezért 1931 – ben átépítették.

A maradandó értékek létrehozásában elsősorban a hercegi Trautson családot kell megemlítenünk. 1807 – ben Tállya Brenenheim Ferdinánd herceg tulajdonába került, aki a Bajorországban lévő lindaui birtokát kapta cserébe a kincstártól. Részint ő, de főként özvegyének, szül. Schwarzenberg Karolina hercegnőnek hitbuzgósága maradandó eredményeket teremtett. A templomot újólag kidíszítette, tekintélyes alapítványaival pedig a szegények házát is megteremtette.