Űrtávközlési Földi Állomás

Unikális építmény - nem csak műemléki, de távközlési szempontból is - a taliándörögdi űrtávközlési földi állomás, melyet 1977-ben építettek, s 1978-ban adták át rendeltetésének. A terveket a szovjet postaügyi minisztérium tervezőintézete és Kovács Sándor, a Posta Tervező Intézet mérnöke készítette.

A szocialista országok alkotta Interszputnyik nemzetközi űrtávközlési programban működő berendezés kezdetben csak televízióadásokat közvetített, majd a tengeralatti kábelek kapacitásának szűkössége miatt a tengerentúli telefonforgalom egy része is itt haladt át, a kilencvenes évek végétől pedig a nemzetközi internetforgalom egyik hazai állomásaként jegyezték. Mint Dér Ferenc, az intézmény korábbi vezetője egy összefoglalójában írta: 1978 és 1990 között majdnem minden jelentős politikai és sportesemény közvetítésének részese volt.

A rádiófrekvenciás zavarok elkerülése miatt a világon mindenütt völgykatlanban építik az űrtávközlési földi állomásokat, így a magyarországi is ilyen helyre került: hosszú hónapokig tartó kutatás után választották ki a dörögdi medencét, mint a legalkalmasabbat.< Mára a völgy meghatározó építményévé vált, a kapolcsi Művészetek Völgye rendezvénysorozat egyik különleges helyszíneként is ismert. De nem működik már: műemlékké nyilvánítása előtt alig egy hónappal akkori tulajdonosa, a Matáv gazdasági okokból megszüntette az üzemszerű használatát. Az eredetitől eltérő funkciót pedig nemigen lehetne találni az építménynek - műszaki berendezéseinek egy része, így például az épület tetején elhelyezkedő régi, ma is működőképes Cassegrain típusú parabolaantenna is védett -, így átalakítása kizárt.

Az ilyen földi állomások minden ország távközlési ágazatának a zászlóshajói. Noha az eltelt évek során számos műszaki újdonság került az épületbe (így a képeken is jellegzetes objektumként mutatkozó, a kilencvenes évek elején beszerzett két nagy antenna például), az üzemeltetők az eredeti berendezéseket is megőrizték. Az állomás egységei, részletei szinte tudományos pontossággal mutatják az űrtávközlési eszközök fejlődését a hetvenes évektől napjainkig. Ez is szempont volt a műemléki védésnél, mint ahogy a bútorok, belső díszek, sőt, még egyes lámpabúrák is megmaradtak: gyakorlatilag nemcsak műszaki, de építészeti és belsőépítészeti szempontból is értékes, részben pótolhatatlan tárgyak találhatók itt, melyek minden részletükben a hetvenes éveket idézik.

S az is tény: a műszerek zöme, maga az épület ma is alkalmas volna arra, hogy újra feléledjen az objektum. A korábbi munkatársak úgy gondolják, a berendezések kilencven százaléka szinte azonnal hadrafogható lenne. Remélik is, lesz még egyszer égi kapcsolat Taliándörögdön.