Szent Anna katolikus templom

A katolikus egyház taksonyi története
Egyes teóriák szerint az udvarával vándorló Szent István Taksonyt is rendszeresen útba ejthette állomásként, és az első templomot ő építtette dédapja sírja fölé.

A falu katolikus templomáról szóló első hitelt érdemlő okleveles említés azonban csak 1430-ból származik. A Szent Anna tiszteletére emelt első templom a falu területén kívül, attól keletre, Varsány felé, egy kiemelkedő helyen állt. Építésére vonatkozóan pontosabb adat vagy írásos emlék eddig nem került elő. Szentélyét és hajóját nem boltozat, hanem sík mennyezet fedte, tetejére vörösre festett fatornyot emeltek – szól egy későbbi, 1702-ben készült leírás.

A török kor elején a hazánkban rendkívül gyorsan terjedő reformáció hatására az ekkor még magyarok lakta Taksonyban is a kálvinista vallás lett az uralkodó.
A szatmári békekötés után a győztes Habsburgok által betelepített németek azonban saját vallásukat hozták magukkal, így ismét a római katolikus hitélet lett a meghatározó, – ám a híveknek hosszú ideig nem volt még saját papjuk,- így a helyi egyház Dunaharaszti filiájaként működött tovább.
Az 1744-es Canonica Visitatio (egyházlátogatás) összeírása szerint még mindig a kis középkori templom állt, melyet folyamatosan renováltak – utoljára 1791-ben.
A taksonyi egyháznak a dunaharasztitól való függetlenné válását 1752. május 12-től számolják, ekkortól kezdték vezetni helyben a születési anyakönyveket, majd néhány hónappal később a házassági és halotti anyakönyveket is.

Az új templom alapkövét 1804-ben tette le báró Schaffert Lipót kanonok.
Az átadásra 1811-ig kellett várni, a torony pedig csak 1816-ban készült el.
Az építkezés eredményeként egy ezer lélek befogadására alkalmas késő barokk arculatú templom magasodott Taksony közepén – a mai iskolai tornaterem helyén – négy haranggal és orgonával.

Ékességei közé tartozott a Szent Annának szentelt főoltár, a két mellékoltár és több kép is.
Historia Domus-át 1826 óta vezetik. A XIX. században többször szorult felújításra, javításra. A községet 1894-ben sújtó tűzvészben jelentős károk keletkeztek az épületben, – megsemmisült a torony, a harangok, a tetőszerkezet és az orgona is. A helyreállítás négy esztendőt emésztett fel.

Az első világháborúban a harangjait rekvirálták el, majd a második világháború alatt több találat is érte a templomot, és teljesen kifosztották. Az újjáépítést csak 1955 Karácsonyára fejezték be, ekkor helyezték vissza a négy harangot.
A torony tetőszerkezete január 11-én a kereszt felhelyezésével készült el. Működése már másnap reggel véget ért, mivel a környéket sújtó földrengés teljesen használhatatlanná tette, ismételt újjáépítésének nem volt értelme.

Az újkori Szt. Anna templom
A jelenlegi templom helyét, – mely temetődomb volt – régi területéért kapta cserébe az egyház. Az építkezés, melyet a helyi hívek végeztek, 1957. június 1-jén fejeződött be.
A templom terveit Árkay Bertalan készítette. A lapos, vasbeton szerkezetű kupola konstrukciója Csonka Pál professzor munkája, a kivitelezést idegen szakemberek végezték. A munkálatok 1957 Virágvasárnapján kezdődtek, a felszentelést 1958. július 27-én Dr. Kovács Vince püspök úr, váci apostoli kormányzó végezte.

A templom védőszentje Szent Anna lett, mint elődeié. Az épület mind formájában mind anyagában a XX. századot idézi. Alaprajza ovális, falai íveltek. Külsejének uralkodó motívuma a felmagasodó attika-falas homlokzat, melynek középső részét sűrű osztású ablak foglalja el. Ez jelképezi a hagyományos templomtorony részét. Tetejére került később a Krisztust ábrázoló bronz szobor, mely Giesswein Sándor lelkipásztor sírján állt, majd egy udvarban hányódott.

Az eredeti tervek szerint önálló harangtorony is épült volna, de csak az alap készült el, a harangok azóta is egy vasállványról szólítják a híveket szentmisére, temetésre vagy a délidőre.

A főbejárat előtt kétoldalt álló oszlopok, illetve a falba épített oltáriszentséget ábrázoló kő valószínűleg az első középkori templomból való. A bejárati csarnokban egy kisebb oltár és a gyóntatószékek kaptak helyet. Felette beton oszlopokra támaszkodva emelkedik a kórus, melynek orgonáját 1988-ban készítették Szigeti Kilián bencés szerzetes tervei alapján. Az ívelt falak átölelik a templomhajót, és a szentély felé vezetik a belépő tekintetét. A kórus két oldalán lévő Jézus Szívét és Mária Szívét jelképező szobrok a második templomból származnak.
A rózsaszín ruskicai márványborítású oltár feletti falon Dénes János festőművész gipsz-rabicra festett képe látható, mely Szent Annát és családját, két oldalról feléjük tartó Ó- illetve Újszövetséget jelképező menetet ábrázol.

A mellékoltár, a keresztelő kút és az oltárszekrény asztala piszkei vörös illetve siklósi sárga márványból készültek. A padlózat törtmárvány borítása Jancsó Imre plébános idejében, 1980-ban készült. A falakat két oldalról tíz-tíz ablak tagolja, melyeknek színes üvegeit Pituk József Viktorián tervezte, és Szommer György készítette. A templom stációképeit Újfalusi István taksonyi plébános festette.

A Millennium évében elkészült a bejárat előtti tér díszburkolata, és itt kapott helyet a község millenniumi kútja is, melyet Dr. Tóth János váci egyházmegyei kanonok, volt taksonyi plébános szentelt fel. A kert parkosítása 2001-ben kezdődött.