A Kiskunsági Nemzeti Park szomszédságában, Tabdi központjától másfél kilométerre (Tabdi, Buckadűlő 39. Dankó–villa), Csengőd határában ma is áll Dankó Pista egykori villája.
A nyomorból indult legendás muzsikus, dalszerző 1901-ben, hangversenykörútjai jövedelméből vásárolta meg a szép tornyos villát, a hozzá tartozó birtokkal együtt. Kiválasztása jellemző volt Dankó romantikus, nem két lábbal a földön álló művészegyéniségére: a területen nem termett meg szinte semmi, de muzsikáló neve volt: Csengőd. Házának tornyára, mint egy várúr, monogramos zászlócskát tűzött.
Ide is költözött. Csongor Győző írja Hulló levél, sárga levél… című Dankó–életrajzában: Mesélik, akik mellette voltak utolsó éveiben, hogy ki-kigyalogolt messzebbre is a háztól, s egy-egy buckára dőlve pengette hegedűjét, töredékesen maradt dallamokat jegyezgetve le a papírosra. A toronyszobában népszínműveken is dolgozott.
Innét indult utolsó hangversenykörútjára, ahonnét súlyos betegen hozták vissza. Ő is a kor népbetegségében szenvedett: pályája csúcsán apjától örökölt tüdőbaj támadta meg. Betegségének hírére közadakozás indult gyógykezeltetésének költségeire. Ebből, és a kultuszminisztérium által adományozott összegből egy télen át tudta magát kezeltetni San Remóban, de hiába. A birtokot is abban a reményben vásárolta, hogy az itteni levegő majd meggyógyítja. Állapota súlyosbodásával kedves villájából vitték a fővárosba, ahol utolsó heteit sógora lakásán élte, majd a Rókus kórházban hunyt el 1903. március 29-én.
Halála után özvegye, Joó Ilonka ebben a házban élt visszavonultan, csak jóval később ment újra férjhez egy földbirtokoshoz. Második házasságának éveiben már berendezett itt egy Dankó-emlékszobát. 1944-ben hunyt el, s kívánsága szerint Dankó Pista mellé temették a szegedi Belvárosi temetőbe. A hagyaték egy része egy rokonhoz került, aztán a csengődi tanács megvásárolta.
A házban 1970-ben, Dankó születésének századik évfordulója alkalmából immár hivatalosan emlékmúzeumot rendeztek be, mely azóta már megszűnt. A bútorokat eladták, az emléktárgyakat részben átadták a szegedi Móra Ferenc Múzeumnak, köztük a fésülködő asztalkát, s rajta Dankó Pista hegedűjét. Az épület kívülről megtekínthető.
Hozzászólások
Ehhez a látnivalóhoz még
nem érkezett hozzászólás.
A nyomorból indult legendás muzsikus, dalszerző 1901-ben, hangversenykörútjai jövedelméből vásárolta meg a szép tornyos villát, a hozzá tartozó birtokkal együtt. Kiválasztása jellemző volt Dankó romantikus, nem két lábbal a földön álló művészegyéniségére: a területen nem termett meg szinte semmi, de muzsikáló neve volt: Csengőd. Házának tornyára, mint egy várúr, monogramos zászlócskát tűzött.
Ide is költözött. Csongor Győző írja Hulló levél, sárga levél… című Dankó–életrajzában: Mesélik, akik mellette voltak utolsó éveiben, hogy ki-kigyalogolt messzebbre is a háztól, s egy-egy buckára dőlve pengette hegedűjét, töredékesen maradt dallamokat jegyezgetve le a papírosra. A toronyszobában népszínműveken is dolgozott.
Innét indult utolsó hangversenykörútjára, ahonnét súlyos betegen hozták vissza. Ő is a kor népbetegségében szenvedett: pályája csúcsán apjától örökölt tüdőbaj támadta meg. Betegségének hírére közadakozás indult gyógykezeltetésének költségeire. Ebből, és a kultuszminisztérium által adományozott összegből egy télen át tudta magát kezeltetni San Remóban, de hiába. A birtokot is abban a reményben vásárolta, hogy az itteni levegő majd meggyógyítja. Állapota súlyosbodásával kedves villájából vitték a fővárosba, ahol utolsó heteit sógora lakásán élte, majd a Rókus kórházban hunyt el 1903. március 29-én.
Halála után özvegye, Joó Ilonka ebben a házban élt visszavonultan, csak jóval később ment újra férjhez egy földbirtokoshoz. Második házasságának éveiben már berendezett itt egy Dankó-emlékszobát. 1944-ben hunyt el, s kívánsága szerint Dankó Pista mellé temették a szegedi Belvárosi temetőbe. A hagyaték egy része egy rokonhoz került, aztán a csengődi tanács megvásárolta.
A házban 1970-ben, Dankó születésének századik évfordulója alkalmából immár hivatalosan emlékmúzeumot rendeztek be, mely azóta már megszűnt. A bútorokat eladták, az emléktárgyakat részben átadták a szegedi Móra Ferenc Múzeumnak, köztük a fésülködő asztalkát, s rajta Dankó Pista hegedűjét. Az épület kívülről megtekínthető.