Mátrai Bivalyrezervátum

A magyar bivaly (mocsári bivaly) a Kárpát -medencébe még az avarokkal érkezett, háziasított állataink közül az egyik legrégebbi, genetikai ősiségében a legsértetlenebb faj.

A legtöbb bivalyt a forró égöv alatt tenyésztik, de a magyar bivaly a hosszú évszázadok alatt jól alkalmazkodott az itteni időjáráshoz, azonban azt a trópusi szokását megtartotta, hogy a nyári időszakban kifejezetten igényli a dagonyázási lehetőséget, szívesen fogyasztja a sást és a nádat is.

Emiatt a vizes természetvédelmi területek rehabilitációjában is jelentős szerepet vállalnak.

A bivalyok hasznos élettartama 20-25 év, megjelenésük szilárd, jól izmolt, rövid és széles törzset, nagy erőt sugároz, marmagasságuk 150-190 cm, tömegük 450-1000 kg közötti. A fej magasan tűzött, a szarvak oldalt hátra, majd sarlószerűen felfelé íveltek. Gulyakészsége kiváló, szociális érzékenysége, intelligenciája rendkívüli.

Őseink hamar rájöttek, hogy ezek az állatok jól alkalmazkodnak a környezeti viszonyokhoz, szívós testfelépítésük miatt pedig a mezőgazdasági munkálatokban vették nagy hasznukat.

A bivalyerő kifejezés is méltán tükrözi az állat erejét,a fennmaradó feljegyzések között található ez a mondás is: "Amelyik rakott szekeret négy ökör már nem húz el, azt még két bivaly elhúzza!"
Azt azonban őseink is tudták, hogy ezek az állatok amilyen intelligensek, olyan makacsok is tudnak lenni pláne akkor, amikor vizet látnak.
Az ipari fejlődés azt eredményezte, hogy igavonó erejüket gépekkel váltották fel.

Az ezredforduló elötti évtizedekre a hazai bivalyállomány erőteljesen lecsökkent.