Szily János Egyházmegyei Gyűjtemény és Látógatóközpont

1777-ben Mária Terézia királynő alapításával létrejött Szombathelyi Egyházmegye jelentős fejlődésnek indult a XVIII. sz. végén. Központja Szombathely, csakhamar a Dunántúl egyik legjelentősebb városává lépett elő. Szily János győri segédpüspök lett az egyházmegye első püspöke, aki hozzáértéssel, a kultúra iránti fogékonyságával kormányozta szeretett egyházmegyéjét és létrehozta - mind a mai napig fennmaradt - a város legértékesebb építészeti alkotásait, összegyűjtött műkincseit. Szily a püspöki székhelyhez méltó, a város fellendülését is elősegítő környezet kialakítását épp oly sürgetőnek látta, mint az oktatás, kultúra, művészet megteremtését. Hefele Menyhért által tervezett épületek, Szombathely meghatározó kultúrtörténeti alkotásai, ún. copf stílusban épültek. A Püspöki Palota, a Székesegyház, a Szeminárium (ma kollégium) és a velük szemben álló Eölbei-ház által bezárt tér a XVIII. sz. végi nagy építkezések emlékét őrzi. Szombathely történelmi városmagját ezek a késő barokk kori épületek jelentik.

Sala Terrena: Hazánk első archeológiai kőtára a szombathelyi Püspöki Palota földszintjén lévő Sala Terrena, hosszú múltra tekint vissza. A város már a középkorban is bővelkedett római kori kőemlékekkel. Egykor a középkori vár – amit a püspök romos állapota miatt lebontatott - falaiba is voltak beépítve római időből származó kövek, azonban az egyházi épületek építése során (szeminárium, palota, székesegyház) még nagyobb mennyiségben kerültek felszínre Savaria kövei. Ezeket a feliratos és művészi jellegű oszlop-és szobortöredékeket, sírkőfeliratokat gyűjtette össze a főpásztor, és a palota Sala Terrena dísztermébe, és kertjébe állítatta ki. 1784-ben ezzel az archeológiai gyűjteménnyel létrejött az ország első kiállítóhelye. A műemlékek bemutatásával, a kor emberének kíváncsiságát is szerette volna felkelteni a püspök. A terem festésére, a kor kiváló osztrák művészét Dorffmaister Istvánt kérte fel, így lett a Sala Terrena terme, a késő barokk kor festészetének egyik legkiemelkedőbb alkotása. A figurális és architectonikus elemeket, a püspök elgondolásai alapján festette meg a művész. A Püspöki Palota 1783-ben készült el, a terem festését 1784-ben fejezte be Dorffmaister.

A Sala Terrena falain, az ókori Róma festett épületkompozíciói láthatók. A művész Piranesi-metszetek alapján készítette: a Titus Diadalíve-t; a Porta Maggiore-t. A festmények azt a környezetet idézik fel, amelyekből ezek a műemlékek származnak. Az épületek mellett a festett falakon is megfigyelhetők az ókori Savaria kövei, méretarányos ábrázolással. A több mint kétszáz éve megfestett kövek előtt állnak az eredeti kövek, kőtöredékek is. (Sajnos ez most jóval kevesebb, mint amennyi eredetileg volt a teremben, mert a kövek nagyrészt átkerültek a Savaria Múzeumba.) Római mitológiai személyek tekintenek le a falakról: Vénusz és Minerva istennők; Tiberinusz és Apolló istenek. Ők mindannyian Vergilius: Aeneis hőskölteményének szereplői.

A művészien festett boltívek oszlopcsarnokot idéznek. A szürkés-zöldes színek nagyobb hangsúlyt kapnak, ezek használatával az alacsonyabb és magasabb térhatás elérése volt a cél. Ez a szürkés tónusú festés, XVI. Lajos korabeli ún. copf stílusú díszítés. A pasztellszínek megannyi árnyalatával tovább fokozódik a kellemes hatás. Három boltívvel elválasztott mennyezeten szárnyas puttók játszanak, kezükben virágfüzért tartva. A boltívek sarkaiban látható medalion képekben görög mitológia istenek, ők Pán és Dionüszosz gyermekalakban, játékot vagy művészetet szimbolizálnak. Festett atlaszok tartják a boltszakaszokat elválasztó hevedereket.