Református templom

A 11. században már létező Szolnokon 1562-ben alakult meg a református egyház. 1704-ben a szabadságharc idején Rákóczi Ferenc kezébe került a város, kinek katonái jelentős segítséget nyújtottak. 1709-ben tűzvész pusztított a városban, aminek martalékául esett a reformátusok kis imaháza is. Újjáépítését az ellenreformáció és a Karolina Resolutio lehetetlenné tette. A Kiegyezés tájékán kezdett éledezni a ismét a gyülekezet. 1869-ben a kincstári sóhivatal ispánjának lakásán, a mai parókia helyén (Tiszaparti sétány 1.) létesült ismét imaház. Kezdetben a szomszédos települések református lelkészei, 1887-től pedig helybéli lelkészek látják el a lelkipásztori feladatokat.

Az 1880-as évek végén vetődött fel a gondolat, hogy templomot építsenek. A város önkormányzata - a millenniumi készülődések, a korban divatos városrendezések okán - támogatta a templomépítést a hozzá szükséges telek adományozásával. Az alapkövet 1893 őszén tették le és a következő év karácsonyára már készen is állt. Tervezője a főként evangélikus templomokat tervező Sztéhlo Ottó volt.

A neogót, vöröstégla burkolatú épület igen különös, egyedi megjelenésű. A református templomépítészetben ritka, de az evangélikusoknál viszont gyakran megfigyelhető, erődszerű kiképzés több helyen is megjelenik a templomon. Ennek oka, hogy a tervező, Sztéhlo evangélikus volt, és az evangélikusok gyakori mondását (Erős vár a mi Istenünk) kívánta belekomponálni épületeibe.
Alaprajza ötszög. Ajtaja Ék felől nyílik. Az előre ugró kapucsarnok fölött három csúcsíves, még följebb egy kerek ablak van. Az ötszög további négy oldalán az ablakok ugyanilyen elrendezésűek, csak a csúcsíves ablakok jóval hosszabbak. A kerek ablak fölött az épület keskenyebb szakasszal folytatódik. Itt, a belső teret fedő kupola fölött nyertek elhelyezést a harangok. A széles, rácsos harangházablak fölött az oromzat lépcsőzetes lejtésű. Három tornya közül a legmagasabb a harangház feletti, kakasos dísztorony, amely önmagában 12 méter, a templom padlójától a kakas csúcsáig 28 méter. A bejárat két oldalán 19 méter magas, henger alakú lépcsőtornyok, lőrésszerű, keskeny ablakokkal ellátva. Följebb, a főpárkány felett hosszabb, keskeny ablakok vannak párosával. Körkúp alakú sisakjuk tetején egyszerű toronygomb van.

Belseje az ötszögnek megfelelően centrális elrendezésű, középpontjában a szintén ötszög alakú úrasztala áll. A bejárat feletti és a tőle jobbra és balra fekvő, csúcsíves boltmezőkbe fakarzatok épültek. A bejárat felettin látható az orgona, melyet Angster József pécsi mester készített 1894-ben, egymanuálos, 8 regiszteres. A bejárattal szemben áll a szószék, két oldalán a boltmezők karzat nélküliek. A boltmezők, melyek alatt helyezkednek el az ülőhelyek, 6 méter széles és 5 méter mélységűek. Padok a bejárat felőli oldalon nincsenek. A hívek összesen 300 ülőhelyen, padokban foglalhatnak helyet.

A tér fölé ötszög alakú, rabitz mennyezetű kupola borul, rögtön alatta kerek ablakok engedik be a fényt.