Római katolikus templom

Az államalapításkor már létező település templomának felépítése konkrét idejéről csak alig körvonalazható adataink vannak. A jól megalapozott feltevések arra engednek következtetni, hogy az első templom egyidős az állam és a magyar egyház azonosidejű megszervezésével.

Kézzel fogható bizonyosságot templom létezéséről egy 1310-ben keletkezett oklevélből szerezhetünk. Ez az oklevél a korabeli szili plébános nevét őrizte meg. A plébánost Lukácsnak hívták. Bár templomról nem tesz említést az oklevél, de plébános nem képzelhető el templom nélkül. Szil templomról először huszadik János pápa 1415-ben kiadott bullájából kapunk hírt. E szerint Szilben Szent Vencel tiszteletére plébánia-templom van szentelve. (A bulla ítélte a szili tizedet a csornai premontreieknek).

A 16-17. században reformáció áramlata, mozgalom a szili templomot, egyházat sem hagyta érintetlenül Nádasdy Ferenc a mezőváros földesura és a templom kegyura 1591-ben Csepregen hitvitát rendezett. Ezt követően elrendelte, hogy birtokain csak a lutheri tanok hirdethetők. Az 1594. évet követő törökpusztítás – bár az egész falut felégették a templomot megkímélte. Nádasdy katolizálásával a templom 1643-ban újra katolikus lett. 1681-ben a katolikus Eszterházyak lesznek itt földesurak. 1659-ben már katolikus a püspöki látogatás. A templom a Mindenszentek tiszteletére van felszentelve. Az 1696-97. évi Canonica visitatio arról tájékoztat bennünket, hogy a templom belső díszítése nagyon egyszerű, szegényes. Egyetlen oltára van, sekrestye nincsen. A torony a templommal egybeépítve vályogból készült. Benne harangok nincsenek. A templomot körülvevő temetőn kívül álló haranglábon van két darab harang. Az 1873-as Canonica visitatio szerint 1746-ban, 1809-ben, 1861-ben restaurálták, új titulusát valószínűleg ekkor kapta; a már említett Canonica visitatio jegyzőkönyvében így szerepel és ennek szentelt a főoltár is, míg a mellékoltárok a Szent Szűznek és Szent Adelbertnek. A 19. század végére a templom állapota leromlott, és szüksé­gessé vált egy új templom felépítése.

A méreteiben is impozáns építkezés anyagi szükségleteinek előteremtése (800 000 tégla, 16 vagon szén, 20 vagon épület fa, homok, terméskő) a Soprontól Budapestig, Győrtől Szombathelyig ható szolgálatok szervezése, a kivitelezéshez szükséges anyagiak biztosítása, a pillanatra sem hanyagolha­tó lakossági munka, lelkesedés ébrentartása hadvezéri képességeket igényelt. Az egész mozgalmat kézben tartó plébános, Csigi Vince rendelkezett ezzel a képességgel. Még 1889-ben szerződést kötöttek Pintér Ignác pinnyédi, Kálmán István és fia Vince szili lakosokkal 600 ezer tégla vetésére és égeté­sére. (200 ezret Rábaszentandrásról vásároltak.)

Első sikerként Zalka János megyéspüspök 1890. január 6-án megadott engedélyét tudhatták magukénak. A tervezésre és lebonyolításra felfogadott Uliein József soproni építész február 24-én keltezett levelében kérte a régi templom bontási munkálatainak haladéktalan megkezdését. Aztán – ahogy az idő engedte – soha nem látott munka vette kezdetét. Az elbeszélések szerint Várkeszőről hordták a lovasszekerek a követ, minden fogatnak harmincat kellett fordulni, a téglát a tehenesek hordták az Ásványbeli és a Gyepen lévő kemencékből. Az építkezéshez szabaddá tett terepen olyan ütemben indult meg a munka, hogy egy augusztusi szerdai napon az új toronyra Uliein Ferenc (az építész testvére) ácsmester feltette a keresztet.