A 16. század végén kialakított épület Borsod-Abaúj-Zemplén megye legfiatalabb vára. Története elválaszthatatlan a város múltjától. A Hegyaljakapujának nevezett Szerencs vidéke a 13. században a Bogát-Radvány nemzetség szállásbirtokát képezte, akik egy bencés apátságot alapítottak a vizenyős terület egyik kiemelkedő magaslatán.
A 15. század végén a virágzó mezővárost már a Szapolyai főnemesi család birtokában találjuk. Bencés apátságát 1556-ban az Erdély-párti Németi Ferenc – tokaji várnagy – fegyveres erővel elfoglalta, és megerősítve támaszponttá alakíttatta a Habsburg hívekkel szemben. Az apátság kőfalait Németi várnagy egy nagyobb területű, palánkfallal övezett külsővárral is kiegészíttette, ahol a könnyű fegyverzetű huszárok állomásoztak.
1565-ben a sokkal erősebb Tokaj várának sikeres bevétele után Schwendi császári generális zsoldosaival Szerencs ellen vonult fel, melynek hírére az őrség elmenekült. Korabeli adatok szerint Habsburg Rudolf császár és király a várbirtokot 9160 forintért elzálogosította Rákóczi Zsigmondszendrői várkapitánynak, aki a reneszánsz stílusban átalakíttatta. A külső várat sokszögű bástyákkal védték, a belső várat, zárt, háromtraktusú, belső udvaros tömbbé alakították át.
Érdemes fellapozni az 1635-ös összeírást {urbáriumot} a szerencsi várról, miszerint a külső bástyáin ágyúkat, a fegyverházban 50 puskát és 11 kisebb löveget halmoztak fel.
1644-ben Esterházy Miklós nádorispán csapatai megrohanták, és vandál módon kifosztották Szerencset, amit az ekkortájt itt birtokos Rákóczi László földesúr tiszttartója az első szóra feladott. Majd a később ismét Rákóczi tulajdonba került végvár már nem képviselt nagyobb hadászati értéket. Az 1670-es Wesselényi-összeesküvés megtorlásául császári zsoldosok szállták meg. A 18. század második felében lebontották a belső vár három tornyát, csak a déli torony maradt meg. A II. Rákóczi Ferenc vezette kuruc szabadságharc utáni békésebb évszázadokban birtokosa volt még az Illésházy, Grassalkovich és a Szirmay família, akik kényelmes lakóépületté alakíttatták át az egykor véres harcokat látott védőműveket.
Egy szerencsi múzeum alapításának gondolata az 1960-as években vetődött fel. 1965-től megkezdődött a helytörténeti gyűjtőmunka, amelyben nagy szerepe volt az Angyal Béla vezette honismereti szakkörnek. 1967. július 17-én dr. Petrikovits László fogorvos, ismert műgyűjtő adománylevelével 400 ezer képeslapot, valamint ex libriseket, könyveket, régészeti, néprajzi, képzőművészeti tárgyakat ajándékozott a településnek azzal a kikötéssel, hogy abból múzeumot hoznak létre, és azt a későbbiekben sem vihetik el Szerencsről.
A felajánlás nagy lendületet adott a múzeumalapítás ügyének, s az intézmény 1968.december 3-tól megkezdhette működését. Mint a megyei múzeumi szervezet egyik tagegysége tájmúzeumként is funkcionált: Szerencs és környéke, a Taktaköz és a Harangodvidék kulturális örökségét kezelte.A múzeumnak helyet adó Rákóczi-váron 1967 és 1989 között felújítási munkákat végeztek, így az intézmény többszöri költözésre kényszerült, s csak 1991 októberében foglalta el végleges helyét a történelmi falak között. 2013. január 1-jétől a múzeum átkerült Szerencs Város Önkormányzatának fenntartásába, önállóan gazdálkodó költségvetési szervként működik tovább. Az intézmény tevékenysége megőrizte korábbi jellegét, területi múzeum minősítést kapott, s hozzá kapcsolták a Szerencsi Cukormúzeumot is tagintézményként.
Szerencs és környékének történeti, régészeti, néprajzi és képzőművészeti örökségének gyűjtésén túl az intézmény fő profilját továbbra is a nemzetközi hírű képeslap-gyűjtemény és a jelentős exlibris kollekció gondozása képezi. Ugyanakkor fontos szerepet kíván vállalni a hazai édesipar: a cukor- és csokoládégyártás emlékeinek összegyűjtésében és feldolgozásában is.
A Zempléni Múzeumban 2023. június 8-án megnyitott kiállítás bemutatja a szerencsi csokoládégyártás történetének legfontosabb állomásait. Az első teremben az alapítástól az államosításig, a második, nagyobb teremben az ötvenes évektől a privatizációig felidézi az eseményeket, sőt napjainkig, a Nestlé és a Szerencsi Bonbon Kft. tevékenységéig elviszi a történetet. Mindezeken kívül ráirányítja a figyelmet sok más érdekességre. A kakaó kultúrtörténetének bemutatásával indít, majd felvillantja a magyar édesipar kezdeteit, elárulja a jó csokoládé titkát, megismertet a Szerencsen és a más gyárakban készült ikonikus édességekkel: a konyakmeggyel, a mogyorós és a tejcsokoládéval.
Az Édes évek című kiállítás gazdag tárgyi és képi anyaggal mutatja be a szerencsi csokoládégyártás történetét. Örömteli, hogy a gyári dolgozói számára mindig fontos volt üzemük múltja, ezért számos értékes dokumentumot megőriztek, és átadtak a múzeumnak. Sok látogatóban nosztalgiát kelt a régi plakátok, reklámanyagok, gyönyörű desszertes dobozok, a filmrészletek által felidézett emlékek sora. Szinte mindannyian emlékszünk gyermekkorunk kedvenc édességeire, amelyeket a képeken és a tárlókban újra felfedezhetünk.
Sok egyéb érdekes téma is kibontakozik a tárlatban. Azt tudjuk, hogy a csokoládé az egyik legnépszerűbb élelmiszer, de vajon hogyan készül? Mi a jó csokoládé titka? Melyek azok az ikonikus finomságok, amelyeket a magyar cukrászok fejlesztettek ki? Kik tervezték a legszebb bonbonos és desszertes dobozokat? Hogyan hatott az édességek elterjedése az ünnepi szokásainkra?
Hozzászólások
Ehhez a látnivalóhoz még
nem érkezett hozzászólás.
A 16. század végén kialakított épület Borsod-Abaúj-Zemplén megye legfiatalabb vára. Története elválaszthatatlan a város múltjától. A Hegyaljakapujának nevezett Szerencs vidéke a 13. században a Bogát-Radvány nemzetség szállásbirtokát képezte, akik egy bencés apátságot alapítottak a vizenyős terület egyik kiemelkedő magaslatán.
A 15. század végén a virágzó mezővárost már a Szapolyai főnemesi család birtokában találjuk. Bencés apátságát 1556-ban az Erdély-párti Németi Ferenc – tokaji várnagy – fegyveres erővel elfoglalta, és megerősítve támaszponttá alakíttatta a Habsburg hívekkel szemben. Az apátság kőfalait Németi várnagy egy nagyobb területű, palánkfallal övezett külsővárral is kiegészíttette, ahol a könnyű fegyverzetű huszárok állomásoztak.
1565-ben a sokkal erősebb Tokaj várának sikeres bevétele után Schwendi császári generális zsoldosaival Szerencs ellen vonult fel, melynek hírére az őrség elmenekült. Korabeli adatok szerint Habsburg Rudolf császár és király a várbirtokot 9160 forintért elzálogosította Rákóczi Zsigmondszendrői várkapitánynak, aki a reneszánsz stílusban átalakíttatta. A külső várat sokszögű bástyákkal védték, a belső várat, zárt, háromtraktusú, belső udvaros tömbbé alakították át.
Érdemes fellapozni az 1635-ös összeírást {urbáriumot} a szerencsi várról, miszerint a külső bástyáin ágyúkat, a fegyverházban 50 puskát és 11 kisebb löveget halmoztak fel.
1644-ben Esterházy Miklós nádorispán csapatai megrohanták, és vandál módon kifosztották Szerencset, amit az ekkortájt itt birtokos Rákóczi László földesúr tiszttartója az első szóra feladott. Majd a később ismét Rákóczi tulajdonba került végvár már nem képviselt nagyobb hadászati értéket. Az 1670-es Wesselényi-összeesküvés megtorlásául császári zsoldosok szállták meg. A 18. század második felében lebontották a belső vár három tornyát, csak a déli torony maradt meg. A II. Rákóczi Ferenc vezette kuruc szabadságharc utáni békésebb évszázadokban birtokosa volt még az Illésházy, Grassalkovich és a Szirmay família, akik kényelmes lakóépületté alakíttatták át az egykor véres harcokat látott védőműveket.
Egy szerencsi múzeum alapításának gondolata az 1960-as években vetődött fel. 1965-től megkezdődött a helytörténeti gyűjtőmunka, amelyben nagy szerepe volt az Angyal Béla vezette honismereti szakkörnek. 1967. július 17-én dr. Petrikovits László fogorvos, ismert műgyűjtő adománylevelével 400 ezer képeslapot, valamint ex libriseket, könyveket, régészeti, néprajzi, képzőművészeti tárgyakat ajándékozott a településnek azzal a kikötéssel, hogy abból múzeumot hoznak létre, és azt a későbbiekben sem vihetik el Szerencsről.
A felajánlás nagy lendületet adott a múzeumalapítás ügyének, s az intézmény 1968.december 3-tól megkezdhette működését. Mint a megyei múzeumi szervezet egyik tagegysége tájmúzeumként is funkcionált: Szerencs és környéke, a Taktaköz és a Harangodvidék kulturális örökségét kezelte.A múzeumnak helyet adó Rákóczi-váron 1967 és 1989 között felújítási munkákat végeztek, így az intézmény többszöri költözésre kényszerült, s csak 1991 októberében foglalta el végleges helyét a történelmi falak között. 2013. január 1-jétől a múzeum átkerült Szerencs Város Önkormányzatának fenntartásába, önállóan gazdálkodó költségvetési szervként működik tovább. Az intézmény tevékenysége megőrizte korábbi jellegét, területi múzeum minősítést kapott, s hozzá kapcsolták a Szerencsi Cukormúzeumot is tagintézményként.
Szerencs és környékének történeti, régészeti, néprajzi és képzőművészeti örökségének gyűjtésén túl az intézmény fő profilját továbbra is a nemzetközi hírű képeslap-gyűjtemény és a jelentős exlibris kollekció gondozása képezi. Ugyanakkor fontos szerepet kíván vállalni a hazai édesipar: a cukor- és csokoládégyártás emlékeinek összegyűjtésében és feldolgozásában is.
A Zempléni Múzeumban 2023. június 8-án megnyitott kiállítás bemutatja a szerencsi csokoládégyártás történetének legfontosabb állomásait. Az első teremben az alapítástól az államosításig, a második, nagyobb teremben az ötvenes évektől a privatizációig felidézi az eseményeket, sőt napjainkig, a Nestlé és a Szerencsi Bonbon Kft. tevékenységéig elviszi a történetet. Mindezeken kívül ráirányítja a figyelmet sok más érdekességre. A kakaó kultúrtörténetének bemutatásával indít, majd felvillantja a magyar édesipar kezdeteit, elárulja a jó csokoládé titkát, megismertet a Szerencsen és a más gyárakban készült ikonikus édességekkel: a konyakmeggyel, a mogyorós és a tejcsokoládéval.
Az Édes évek című kiállítás gazdag tárgyi és képi anyaggal mutatja be a szerencsi csokoládégyártás történetét. Örömteli, hogy a gyári dolgozói számára mindig fontos volt üzemük múltja, ezért számos értékes dokumentumot megőriztek, és átadtak a múzeumnak. Sok látogatóban nosztalgiát kelt a régi plakátok, reklámanyagok, gyönyörű desszertes dobozok, a filmrészletek által felidézett emlékek sora. Szinte mindannyian emlékszünk gyermekkorunk kedvenc édességeire, amelyeket a képeken és a tárlókban újra felfedezhetünk.
Sok egyéb érdekes téma is kibontakozik a tárlatban. Azt tudjuk, hogy a csokoládé az egyik legnépszerűbb élelmiszer, de vajon hogyan készül? Mi a jó csokoládé titka? Melyek azok az ikonikus finomságok, amelyeket a magyar cukrászok fejlesztettek ki? Kik tervezték a legszebb bonbonos és desszertes dobozokat? Hogyan hatott az édességek elterjedése az ünnepi szokásainkra?