Szent István király templom

Községünk alapítója, a templomunk védőszentje Szent István király. Az őslakók a kiváltságaiknál és szabadalmaiknál fogva Szent István király, a „szentkirály” szabadjai voltak. Innen származik a Szabadi, Úrszabadi, Szentkirályszabadi, Szentistvánkirályszabadja, Szentkirályszabadja elnevezés.

Plébániánk első, hiteles oklevelekben említett és az 1200-as években kőből, román stílusban épült templomát a törökök dúlták fel. Valószínűleg Veszprém 1552-ben történt eleste után. 1550-ben még működött plébánosa: Tamás. Ezen árpád kori templomunkat Szentkirályszabadja-i dr. Rosos Pál veszprémi megyéspüspök állítatta helyre a romjaiból, barokk stílusban, 1789-ben. Harang-alakú toronysisakját, a tetőzetével együtt fazsindellyel fedette be. Sekrestyét, kriptát építtetett, orgonával, harangokkal, padokkal, szószékkel, márványoltárral és egyéb szükséges kellékekkel látta el.

1913-1914-ben Rosos István veszprémi apátkanonok újítatta meg a templomunkat neoromán stílusban. Harang-alakú toronysisakját gúla alakúra építtette át. A tetőzetével együtt eternit palával fedette be. A sekrestyét és a kriptát a templommal egyenlő magasságra emeltette fel. Új orgonával, keresztúti képekkel, Mária-oltárral, s egyéb felszereléssel gazdagította.

A főoltár vörös márvány, a szentségháza zöld habos márvány elő építménnyel ékesített. Az oltárképet is vörös márvány építmény foglalja magába, melyet 1861-ben Verbőtzy József festett. A kép Szent Istvánt ábrázolja, ahogyan felajánlja az országot Szűz Máriának, a Magyarok Nagyasszonyának. A „nép szája” szerint a főoltár mögött van egy befalazott hely, ahonnan katakomba indul a templom alatt, mely egészen a kastély pincéjéig tart. De egy másik járaton át Vörösberény irányába is lehetett menekülni, a mostani romkútnak nevezett helyen bukkan ki a napvilágra. A Mária oltár faalkotás. A főoltár, és a szószék copfstílusú. A keresztelő kút 1824-ben készült.

A templom egyhajós, keletelt, félköríves szentélyű nagyméretű építmény A torony magassága, a kereszttel együtt, 31 méter. A hajó északi oldalán a templomra merőleges épületszárny magasodik a sekrestye és a Rosos család kriptája. A torony és a nyugati oromfal sarkain ferde támpillérek láthatók. A hajó középvonalának középvonalában is támpillér áll. A hajó belsejét, a sarkokra épített, barokk pilléreken nyugvó csehboltozatok (ívben rakott tégla), fedik. A torony falaiban gótikus ablakok vannak és a torony aljában lévő előcsarnokból Ráthold-címeres reneszánsz ajtó vezet a hajóba.

Kívül a templom északi oldalán, a kerítésoszlopok ásásakor, 1969 szeptemberében bukkantak elő – a veszprémi káptalan levéltárában őrzött – 1383-ban kelt oklevélben említett és Szabady György és fia, Pál nagyatyja által kőből épített Szentkereszt-kápolna alapfal maradványai. Ennek alakja erősen hasonlít a templom külső ajtajáéval. A háborúk és az időjárás, no meg a falak nedves volta igen elhanyagolttá tette templomunkat. A plébánia önálló volt 1980-ig. Az utolsó plébános Albrecht József volt, aki még itt lakott, a mai Nemzedékek Házában, mely akkor még plébánia volt. Ezután Balatonalmádiból látták el oldallagosan, Horváth József 1980-1985-ig. Utána Dr. Kubinyi György 1985-1988-ig, majd Schall Tamás a Veszprémi Magyarok Nagyasszonya plébánia plébánosa 1988-2007-ig, ezután Szabó János Balatonalmádiból. Őt követte vitéz Ajtós József László esperes plébános a Paloznaki plébániáról. Első dolga volt, hogy a málló-falu Isten Házát felújíttassa. 2011. november 11-én először a torony újult meg. Ezután 2012. augusztus 20-án, a búcsú napján, Dr. Márfi Gyula veszprémi érsek áldotta meg és szentelte újra, a külsejében-belsejében is megújult templomot.