A protestáns-üldözések következtében a szentkirályszabadjai reformátusok által használt Árpád-kori templomot is vissza kellet szolgáltatni a faluban élő kis számú római katolikus közösségnek. A templom nélkül maradt szentkirályszabadjai református gyülekezet kénytelen volt magának új istentiszteleti helyet kialakítani. E célból 1677-ben megvásárolta a Pápára költözött nemes Keresztes Balázstól a mai református templom és lelkészlakás területét, és azon egy egyszerű és kis méretű, fából ácsolt templomot építtetett. Egyes történészek szerint ez a fatemplom egészen 1735-ig szolgált istentiszteleti helyül. Más vélemények viszont arról szólnak, hogy a fatemplom két év múlva, 1679-ben leégett.
Attól függően, hogy mely nézetet fogadjuk el, a második templom vagy már 1679-ben, vagy 1735-ben készült el. Ez utóbbi mellett szól, hogy levéltári adatok szerint az 1720-1730- as évek fordulóján a gyülekezet új templom felépítését határozta el. E döntés hátterében valószínűleg ott állhat a veszprémi református gyülekezetet ért üldözés, és annak következménye: 1716. karácsony havának 14. napjától ugyanis a veszprémi reformátusok számára megtiltották istentiszteletek tartását. Templomukat, lelkészlakásukat, iskolájukat elvették.
Veszprémi hittestvéreink, amikor csak tehették, a zaklatások ellenére eljártak a környékbeli kádártai, vámosi és szentkirályszabadjai református gyülekezetek templomaiba. Gyülekezetünk így menedékhellyé, befogadó közösséggé vált. A szentkirályszabadjai istentiszteletek résztvevőinek jócskán megnövekedett létszáma indokolttá tehette az addigi istentiszteleti hely megnagyobbítását és korszerűsítését.
Ez a második templom már kőből épült, és a mai templomépületnek kb. a kétharmada volt. Lapos deszka - (talán fakazettás?) mennyezettel
készült el. Karzata is volt, mely a déli oldalon helyezkedett el. A bejárata - akárcsak napjainkban - szintén a déli oldalon nyílott. Toronnyal nem rendelkezett. Helyette a templomépület mellett kőből épített harangláb állt, melyen fából ácsolt harangházban függött a harang.
Hozzászólások
Ehhez a látnivalóhoz még
nem érkezett hozzászólás.
Attól függően, hogy mely nézetet fogadjuk el, a második templom vagy már 1679-ben, vagy 1735-ben készült el. Ez utóbbi mellett szól, hogy levéltári adatok szerint az 1720-1730- as évek fordulóján a gyülekezet új templom felépítését határozta el. E döntés hátterében valószínűleg ott állhat a veszprémi református gyülekezetet ért üldözés, és annak következménye: 1716. karácsony havának 14. napjától ugyanis a veszprémi reformátusok számára megtiltották istentiszteletek tartását. Templomukat, lelkészlakásukat, iskolájukat elvették.
Veszprémi hittestvéreink, amikor csak tehették, a zaklatások ellenére eljártak a környékbeli kádártai, vámosi és szentkirályszabadjai református gyülekezetek templomaiba. Gyülekezetünk így menedékhellyé, befogadó közösséggé vált. A szentkirályszabadjai istentiszteletek résztvevőinek jócskán megnövekedett létszáma indokolttá tehette az addigi istentiszteleti hely megnagyobbítását és korszerűsítését.
Ez a második templom már kőből épült, és a mai templomépületnek kb. a kétharmada volt. Lapos deszka - (talán fakazettás?) mennyezettel
készült el. Karzata is volt, mely a déli oldalon helyezkedett el. A bejárata - akárcsak napjainkban - szintén a déli oldalon nyílott. Toronnyal nem rendelkezett. Helyette a templomépület mellett kőből épített harangláb állt, melyen fából ácsolt harangházban függött a harang.