Kőtenger

A turisztikai irodalom kőtengernek is nevezi ezeket a nagy sziklatömbökből álló kőhátakat. A Káli-medence szélein, Salföldtől Kővágóörsig s onnan a Kis-Hegyes-tűig húzódik egy vonulata, de a legszebb és legépebben megmaradt kőhát Szentbékkálla mellett található.

A pannon kor tengerének megszilárdult homokturzásai ezek, melyeket a szél a későbbi korok folyamán (főleg a pliocén kor sivatagi szele) bizarr formákra kipreparált.
Kiváló malomkövet "vágtak" belőle, így pusztult el nagy részük Kisörspuszta és Kővágóörs mellett. Kővágóörs szinte ráépült e kőhátra, nevét is innen vette.

Egy múlt század végi leírás ezt így örökíti meg: "az egész községen fordított tekenyő alakban vonul egy hajlított domb, messziről mintha fehér marhacsorda heverészne oldalán, úgy megrakva nagynál nagyobb kövekkel." Néhány ház teljesen ráépült egy-egy ilyen sziklára úgy, hogy a kő esetleg kilóg a ház fala alól, de ugyanakkor a konyhában is előbukkan egy-egy sarka.

Az évszázadok malomkőbányászata darabolta fel a Szentimre-puszta felett lévő kőhát hatalmas szikláit is. Egy működő bányától északkeletre Szentbékkálla irányában még szinte érintetlenül áll az a kőhátrész, amely a Káli-medence legjelentősebb geológiai értéke.

Kisebb ház nagyságú kövek hevernek itt szanaszét. Közülük az egyik sziklacsoport különösen érdekes: egy hatalmas kőtábla enyhe billenéssel megmozdul, ha a végére állnak. Ez a szentbékkállai Ingókő!