Babits Mihály Emlékház

A ház
A házat Babits Mihály anyai nagyapja, Kelemen József vásárolta meg 1855 körül, azután közel száz évig állt a család tulajdonában, 1952-ben államosították. Az első kiállítást Illyés Gyula nyitotta meg 1967-ben, s a költő születésének centenáriumán, 1983-ban vált az egész ház múzeummá.

Babits Mihályné Kelemen Auróra szobája
Babits Mihályné Kelemen Auróra szobájában, az ablaktól jobbra álló ágyon született 1883. november 26-án Babits Mihály.
Az ágyat édesanyja kézimunkája borítja, felette régi feszület és egy késő bizánci madonnakép. A költő hozta ezeket utazásaiból ajándékul.
Édesanyja kis női íróasztala áll a másik oldalon. Kelemen Auróra, a művelt, versszerető asszony altatódal helyett sokszor mondott Arany- és Vörösmarty-verseket kisfiának. ”Ezeknek rímei legmélyebb emlékezetemből csengenek vissza…” – írja a költő. Az asztal felett egy távoli ős, Kelemen József pécsi nagyprépost fényképe függ.
Az ovális neobarokk asztalka mögött édesanyja kedves foteljei állnak. A falon régi családi festményeken az édesapa húgát, Babits Rózát és férjét, Dörnyei Ferencet láthatjuk.

A fogadószoba
A fogadószobában áll a szülők által vásárolt neoreneszánsz, piros plüss ülőgarnitúra. A kanapé felett a költő édesapja, id. Babits Mihály törvényszéki bíró portréja látható. Oldalt édesanyja fiatalon, tüdőbajban elhunyt unokatestvére, ifj. Ujfalusy Imre arcképe függ.
A szoba másik oldalán, az ablak mellett a költő anyai nagyanyjának, Raácz Inocenciának, „Cencinek” az íróasztala áll, felette fiatalkori képét láthatjuk.
Az üveges vitrinben családi emléktárgyak sorakoznak, melyeket Babits Örökségem című versében is megjelenít.

Babits diákszobája
Itt olvasta át az éjszakákat petróleumlámpa fénye mellett, itt írta első verseit. Később is, amikor felnőttként hosszabb-rövidebb időre meglátogatta családját, több verse született e falak között. Ha Babits Szekszárdon tartózkodott, a két szoba között mindig nyitva állt az ajtó. A költő – gondolataiba merülve – fel-alá járkált a szobák között, így fogalmazta verseit.
E szobában vannak a legrégibb bútorok, melyek Cenci néni fiatalságát idézik. Az ablak közelében áll egy topolyafa borítású sublót, melynek felső fiókja íróasztallá alakítható át.
Ezt használta a költő diákkorában, ide rejtette első írásait. A vén fotel, a “gondolkodó szék”, mint oly sok régi bútor, idővel az előhegyi szőlőbe került. Babits kinn a tanyán szeretett ebben a fotelben üldögélni, a Halálfiai-n is így dolgozott.
Az ajtó mellett, a másik oldalon, a falon két családi ereklye függ: a nagyapa, Kelemen József jurátuskardja és a Kelemen-család díszkardja – markolatán a reformkori magyar címerrel.

Az udvarra néző kis szoba
Az udvarra néző kis szoba falán családi képek sorakoznak. Itt a legérdekesebb bútordarab a paraván, mely szerepet kap Babits Gólyakalifa című kisregényében. „Dédanyám emléke, aki hajdan Bécsben bálozott” – írta, a valóságban azonban az ügyvéd nagyapa kaphatta honoráriumként. A 19. század elején készült, színes gyapjúszállal hímzett képekből áll, mindegyik más-más kéz munkája.
A gyermek Babits számára még érdekesebbek voltak a paraván hátoldalára felragasztott – régi újságokból kivágott – reprodukciók: ”…hogy néztem ezeket a képeket a hosszú csendes estéken, mialatt rókák vonítottak!” A paraván az 1930-as évektől Babits budapesti lakásának kedves darabja volt.
A kis szoba ablakán át a kertbe látni, ahol Farkas Pál szekszárdi szobrászművész alkotása látható.

Az emelet
Az emeleten a költő életútját követhetjük nyomon dokumentumok, kéziratok, fényképek segítségével. Az utolsó két szoba Babits Mihály könyvtárát idézi meg. Babits halála után Török Sophie a költő könyvtárának nagy részét a Baumgarten Alapítvány székházába költöztette. Sajnos az épületet bombatalálat érte a háborúban, a könyvek java megsemmisült. A könyvszekrényben a megmaradt kötetekből láthatunk válogatást.
Az emeleti kiállítás a költő családi gyökereit, életútját és könyvtárát mutatja be, önéletrajzi interjúi, vallomásai mellett emléktárgyak, fotók, dokumentumok segítségével.