Wathay Ferenc várkapitány szobra

Wathay Ferenc 1568-ban, egy kis rábaközi faluban, Vágon született, kisnemesi katonacsalád gyermekeként. A birtokát nagyapja, szintén Ferenc, kapta meg a szolgálataiért, míg apja, Lőrinc, sokáig cseszneki várkapitány volt, és birtokolták az uradalmat is. Wathay mindössze négy évet járt iskolába, de írásaiból ítélve ismerhette Tinódi és Balassi munkáit.

Katonai pályafutását 1584-ben, 16 évesen Tihanyban kezdte, majd a következő évben Csesznekre, később pedig Győrbe került. 1593-ban Bocskai Istvánnál is vendégeskedett titkos diplomáciai tárgyalások miatt, hiszen felesége Wathay unokatestvére volt. Győr eleste után (1594) Óvárra került, majd két év múlva Sárvárra, Nádasdy Ferenchez, és később Pápára. 1598-ban Veszprémben ötven lovas hadnagya volt.

1600-ban megnősült, de sajnos fiatal felesége még abban az évben meghalt a pestis következtében. 1601-ben újra Sárváron és Győrben szolgált, majd 1602-ben, második házasságkötésének évében Székesfehérvárra rendelték vicekapitánynak (főkapitányhelyettesnek).

A vár ostromakor súlyosan megsebesült, és török fogságba esett. Budán, Nándorfehérváron és Temesváron raboskodott, többször is megszökött, de mindig elfogták. Végül 1603-ban Konstantinápolyba vitték, ahol a Fekete Toronyba zárták. 1606-ban fogolycserével szabadult, 1607-ben pedig már Győrben parancsol ötven lovasnak, 1609-ben pedig Cseszneken várkapitány lett. További sorsáról azonban nem maradtak fenn információk.

A Székesfehérváron található ülő bronzszobor Lux Elek alkotása. Az emlékmű mögött az egykori Monostor-bástya és a várfal egy része látható.