A belváros legmagasabb pontján, a temetőtől körülzárt, csúcsíves stílusú homlokzatával és tornyaival a mai Kossuth utcára néző Szent Jakab-templom helyén épült, amely, - bár erősen megrongált állapotban - túlélte a török megszállást, úgyhogy a jezsuiták, akik a törökök kiűzése után városunkban misszióállomást létesítettek, még nagyjából restaurálni tudták s benne tartották az istentiszteleteiket. Az ő buzdításukra fogott a városi tanács 1702-ben, a hívek támogatásával, a mostani székesegyház építéséhez. Azonban egyelőre csak a két torony és a közöttük lévő, Szent István, Szent Imre és Szent László szobraival díszített homlokzat készült el, a régi szentély helyén, részben a régi falak beépítésével (az északi torony aljában lévő keresztelő kápolna pl. a régi templom sekrestyéje volt), illetve a szentély anyagának felhasználásával, részben a várfalak köveiből, amelyek lerombolását I. Lipót ebben az évben rendelte el. Magának a templomnak építését a mostoha kereseti viszonyok késleltették.
1740. december 20-án a két új torony is, különösen az északi, egy rettenetes éjjeli vihar következtében borzalmasan megrongálódott, a félig rom állapotban lévő templom teteje pedig egészen lesodródott. A részben ledőlt északi tornyot 1742-ben, a kevésbé megviselt délit pedig 1745-ben helyreállíttatta a város. Így még szembeszökőbb volt az ellentét a díszes front és a roskadozó templom között, anyagiak híján azonban még kb. 12 évig ebben folytak a plébániai istentiszteletek.
Végre Buffler jezsuita atyának 1758. március 24-25-én mondott megrázó beszédeivel sikerült a hívek lelkét annyira felajzani, hogy az egész város összefogott s 10 év alatt (1758-68) a szanaszét heverő romokból, a várfalak, a bazilika, a régi kolostorok és templomok s főképp a Szent Jakab-templom köveiből megépítette az új plébániatemplomot, amely 1777-ben egyúttal székesegyház lett.
A tornyokat a 19. század elején magasabbra emelték (az északit 1807-ben, a délit 1815-ben), 1866-ban pedig Limbek János apát és székesegyházi őrkanonok és Farkas Imre püspök hagyatékából s a káptalan áldozatkészségből a templom belsejét renoválták (a szentély szintjét felemelték, az ablakokat és a padlózatot megújították, a freskókat, az oltárok képeit és az aranyozásokat áttisztították, a falakat stukkó-márvánnyal borították, Szent István kápolnájába (a keresztelő kápolna) új oltárt állítottak). A templom külsejét többször is restaurálták.
Forrás: Wikipedia
Hozzászólások
Ehhez a látnivalóhoz még
nem érkezett hozzászólás.
1740. december 20-án a két új torony is, különösen az északi, egy rettenetes éjjeli vihar következtében borzalmasan megrongálódott, a félig rom állapotban lévő templom teteje pedig egészen lesodródott. A részben ledőlt északi tornyot 1742-ben, a kevésbé megviselt délit pedig 1745-ben helyreállíttatta a város. Így még szembeszökőbb volt az ellentét a díszes front és a roskadozó templom között, anyagiak híján azonban még kb. 12 évig ebben folytak a plébániai istentiszteletek.
Végre Buffler jezsuita atyának 1758. március 24-25-én mondott megrázó beszédeivel sikerült a hívek lelkét annyira felajzani, hogy az egész város összefogott s 10 év alatt (1758-68) a szanaszét heverő romokból, a várfalak, a bazilika, a régi kolostorok és templomok s főképp a Szent Jakab-templom köveiből megépítette az új plébániatemplomot, amely 1777-ben egyúttal székesegyház lett.
A tornyokat a 19. század elején magasabbra emelték (az északit 1807-ben, a délit 1815-ben), 1866-ban pedig Limbek János apát és székesegyházi őrkanonok és Farkas Imre püspök hagyatékából s a káptalan áldozatkészségből a templom belsejét renoválták (a szentély szintjét felemelték, az ablakokat és a padlózatot megújították, a freskókat, az oltárok képeit és az aranyozásokat áttisztították, a falakat stukkó-márvánnyal borították, Szent István kápolnájába (a keresztelő kápolna) új oltárt állítottak). A templom külsejét többször is restaurálták.
Forrás: Wikipedia