Prohászka templom

Ki volt PROHÁSZKA OTTOKÁR, hogy halála után 6 nappal elhatározzák, templomot építenek számára?

Gárdonyi Géza azt mondta róla: „napba öltözött ember, kit Isten homlokon jelölt a kiválasztottság fényes jelével”. Pápai Lajos püspök így emlékezett halála 91. évfordulóján: „Kivételes egyéniség volt, Isten ajándéka a Magyar Katolikus Egyháznak. Benne a lényeglátó és jövőbe tekintő, gondolkodó apostol, a költőmisztikus és az életszentségre törekvő élete, csodálatos egységben volt. Hatását nehéz felülmúlni, örökségét ezért is kell ápolni és megőrizni. A Katolikus Egyháznak a magyar léleknek kevés ilyen nagyformátumú egyénisége volt. Mindenekelőtt megújította a magyar papnevelést és a semmiből létrehozta a keresztény értelmiséget.” Szociális érzékenysége ráirányította a figyelmet a szegény, kiszolgáltatott néprétegre.

1927. április 2-án halt meg Budapesten, a Központi Szeminárium betegszobájában. Előző este az Egyetemi Templom szószékén érte a végzetes agyvérzés 69 éves korában. Hatalmas gyász uralkodott az egész országban. Ekkor határozta el egyházközségünk, hogy templomot fog építeni hamvai számára, tiszteletére. Az egyházközségtervrajz, a város, a megye, az ország egyaránt adakozott, hogy felépüljön a templom – a legnagyobb gazdasági világválság közepette 1929–1933 között.

A jeligés tervpályázatot egy székesfehérvári születésű, de Budapesten élő műépítész nyerte meg, dr. Fábián Gáspár. A templom klasszicista stílusban, reneszánsz hatásra, a római Pantheon mintájára készült, csak kisebb méretben. A kupola 30 m átmérőjű, a templom magassága 53 m.
A tervek egy kör alaprajzú, 4 oldalkápolnával és 2 mellékoltárral elképzelt templomot mutattak, melyhez árkádsorral kapcsolódik két ikerszárny: a plébánia és a kultúrház épületei. A templom mögött a 77 m magas harangtorony állt volna – ez azonban végül nem épült meg.