BORY JENŐ (1879-1959) építészmérnök, szobrászművész különleges építészeti, szobrászati műalkotását, a Bory-várat saját elgondolásai, tervei alapján két keze munkájával hozta létre.
Emléket emelt művészi álmainak, a munka- és a hitvesi szeretetnek. Mint kutatót és szakembert a beton széleskörű alkalmazása foglalkoztatta.
A vár építőanyaga túlnyomóan beton és vasbeton, de szobrainak megformálásához is szívesen nyúlt a kedvelt anyaghoz.
A várat benépesítette szobraival. A műteremben saját és felesége alkotásain kívül neves művészek képei is megtalálhatók. Műalkotásai, hősi- és síremlékei az ország minden részében fellelhetők, némelyikük eredeti gipszmodellje a vár százoszlopos udvarának árkádjai alatt ma is látható. Az árkádokon kaptak helyet az ugyancsak betonból megformált történelmi nagyjaink, hátul a kápolnában a hitvesi szeretet szobra áll. Az impozáns látványt tornyok, csigalépcsők, erkélyek teszik teljessé.
Bory Jenő Székesfehérváron született. Édesapja géplakatos mester volt, hét gyermeket nevelt fel. Szülővárosa ösztöndíjasaként végezte egyetemi tanulmányait Budapesten, ahol 1903-ban építészmérnöki oklevelet kapott. Szobrászatot Stróbl Alajosnál, festészetet Székely Bertalannál tanult. Ösztöndíjasként két évig tanulmányúton volt Német és Olaszországban, Carrarában kitanulta a márványszobor készítést. 1911-46-ig a Képzőművészeti Főiskola, 1921-44-ig a Műegyetem tanára, 1943-45-ig a Főiskola rektora volt.
Az első világháború alatt katonaként Szarajevóban művészi alkotásokra (Ferenc Ferdinánd) kapott megbízást, melyekért a király a Ferenc József rend lovagkeresztjével tüntette ki. Az 1906-44 közötti időszakban 185 szoborművét állította ki. Műveit Székesfehérváron és Budapest gyűjteményes kiállításain mutatta be. Több hazai és külföldi díjat, elismerést kapott.
Bory Jenő feleségével, Komocsin Ilonával (1885-1974) Székely Bertalan festő tanítványaként ismerkedett meg, aki Szeged város ösztöndíjasaként végezte a Főiskolát. Művészi pályafutása alatt portrékat és virágcsendéleteket festett.
Valójában a Bory-vár Bory Jenő és felesége közös művészi alkotása.
Az alkotóművész leszármazottai szeretettel őriznek meg mindent eredeti alakjában és gondoskodnak a fenntartásról.
Emléket emelt művészi álmainak, a munka- és a hitvesi szeretetnek. Mint kutatót és szakembert a beton széleskörű alkalmazása foglalkoztatta.
A vár építőanyaga túlnyomóan beton és vasbeton, de szobrainak megformálásához is szívesen nyúlt a kedvelt anyaghoz.
A várat benépesítette szobraival. A műteremben saját és felesége alkotásain kívül neves művészek képei is megtalálhatók. Műalkotásai, hősi- és síremlékei az ország minden részében fellelhetők, némelyikük eredeti gipszmodellje a vár százoszlopos udvarának árkádjai alatt ma is látható. Az árkádokon kaptak helyet az ugyancsak betonból megformált történelmi nagyjaink, hátul a kápolnában a hitvesi szeretet szobra áll. Az impozáns látványt tornyok, csigalépcsők, erkélyek teszik teljessé.
Bory Jenő Székesfehérváron született. Édesapja géplakatos mester volt, hét gyermeket nevelt fel. Szülővárosa ösztöndíjasaként végezte egyetemi tanulmányait Budapesten, ahol 1903-ban építészmérnöki oklevelet kapott. Szobrászatot Stróbl Alajosnál, festészetet Székely Bertalannál tanult. Ösztöndíjasként két évig tanulmányúton volt Német és Olaszországban, Carrarában kitanulta a márványszobor készítést. 1911-46-ig a Képzőművészeti Főiskola, 1921-44-ig a Műegyetem tanára, 1943-45-ig a Főiskola rektora volt.
Az első világháború alatt katonaként Szarajevóban művészi alkotásokra (Ferenc Ferdinánd) kapott megbízást, melyekért a király a Ferenc József rend lovagkeresztjével tüntette ki. Az 1906-44 közötti időszakban 185 szoborművét állította ki. Műveit Székesfehérváron és Budapest gyűjteményes kiállításain mutatta be. Több hazai és külföldi díjat, elismerést kapott.
Bory Jenő feleségével, Komocsin Ilonával (1885-1974) Székely Bertalan festő tanítványaként ismerkedett meg, aki Szeged város ösztöndíjasaként végezte a Főiskolát. Művészi pályafutása alatt portrékat és virágcsendéleteket festett.
Valójában a Bory-vár Bory Jenő és felesége közös művészi alkotása.
Az alkotóművész leszármazottai szeretettel őriznek meg mindent eredeti alakjában és gondoskodnak a fenntartásról.