Sárréti Múzeum

Szeghalom az egykori Sárréti táj települése, a vizek birodalmának szülötte. Népessége a folyószabályozások előtti környezettel harmóniában alakította életmódját és gazdálkodását. Tevékenységét a nagyállattartó életmód, a halászat, pákászat, és az akkor még lényegesen kisebb földterület megművelése jellemezte.

A fő hangsúly a szilaj állattartáson volt, mivel a vizek mocsaras jellegükből adódóan csakúgy, mint az utak, nagyobb mennyiségű áru vagy termény szállítását nem tették lehetővé. Az ellenálló tájfajták, azonban saját lábukon győzték le ezt az akadályt.

Az 1800-as évek közepétől a régi Sárrét megváltozott. Legelső sorban a vizeket zabolázták meg, és a megváltozott tájjal együtt megváltozott az emberek életmódja is. A település lakosai által egyre nagyobb mennyiségben megtermelt gabonát főleg száraz- és vízimalmok, elvétve szélmalmok őrölték meg. A félvad állatállomány is lassacskán jászolhoz szelídült.

Az eddig csekély jelentőséggel bíró iparosság, ha igen szerény körülmények közt is, de gyarapodásnak indult. Az 1700-as évek közepére kialakult a helyi és környékbeli igényeket kiszolgáló céhes ipar. Az 1800- as években és később is az iparosok száma nagyon lassan de folyamatosan nőtt és az itt élő kereskedők száma is lassan emelkedett. Még is azt mondhatjuk, a terület fő meghatározója az agrárium marad.

Az 1800-as évek második felétől, a folyószabályozásokat követően, a szántóföldi növénytermesztés és az istállózó állattartás szerepe egyértelműen uralkodóvá lett a terület mezőgazdaságában. Ezzel párhuzamosan elindult a paraszti gazdálkodás lassú korszerűsödése is, megjelennek az első gépek. Szeghalom helyi ipara a XX. század első évtizedeiben kezdett valamelyest fejlődni.

A kiállítások a tárgyi egységei a fenti néprajzi és történeti folyamatok bemutatását célozzák:

Üveges terem: Hármas felosztásban:- A folyószabályozások előtt hangsúlyosan jellemző tevékenységek (nádalás, gyékényfeldolgozás, kosárfonás, méhészkedés) valamint az ősfoglalkozások a pásztorkodás és a halászat) eszközkészletének bemutatása.- A földművelés tárgyi anyaga- Lezárásként település önkormányzatiságára, intézménytörténetére utaló kiállításrészlet

Mesterségek
Ezekben a termekben a mesterségek, különféle foglalkozások tárgyai, műhelyek, használati tárgyak kerültek kiállításra, szintén az anyag belső és időrendi logikáját követve. Az első egységekben a paraszti termelést, életmódot kiszolgáló iparosság tárgyi anyaga, (ács, asztalos, seprűkötő, kötélgyártó, kovács, köszörűs) illetve a helyi alapanyagokat feldolgozó kismesterségek eszközkészlete (tímár, csizmadia, cipész) került bemutatásra.Ezt követően a szolgáltatás jellegű valamint az időben később megjelenő foglalkozások kaptak helyet a kiállításban: Kalapos, varrónő, szikvízgyártó, cukrász, fényképész, orvos, bába, borbély. A műhely berendezésekkel párhuzamosan az 1900-as évek elejétől a helyi lakosság használatában is korlátozott számban megjelenő technikai vívmányok, eszközök is bemutatásra kerültek.

I. terem: Ács, asztalos, kádár, kerékgyártó, esztergályos, seprűkötő, köszörűs

II. terem: Kovács (tűzi-kovács, gépész- kovács, patkoló- kovács), lakatos, hentes -mészáros

III. terem: Tímár, kárpitos- kocsifényező, csizmadia- cipész, kötélgyártó, kalapos, szikvízgyártó, cukrász

IV. terem: Órás, fényképész, bába, orvos, borbély- fodrász