Görögkeleti szerb templom

A környezetéből kiemelkedő löszháton épült a szerbek első kőtemploma. A népi emlékezet szerint ezen a helyen állt korábban a fából épült ortodox templom is. A mai templom titulusa mint az előzőé: Kisboldogasszony („Isten anyjának születése”).

A löszháton mesterségesen fölmagasított templomdombot 1,5-2,5 méter magas téglafal övezi. A domb két oldaláról nyílik vasrácsos kapun át följárat. A latin kereszt alaprajzú templom hossza 26 méter, szélessége 9 m (a szinte csak jelzésszerű kereszthajónál 9,60 m), a párkány magassága 8 m, a tetőgerinc 13 m, a torony 29 m magas. A kelet-nyugati tájolású épület főbejárata a nyugatra néző torony alatt nyílik. A kőkeretes, szépen díszített ajtó fölött vakolatból mintázott timpanont találunk. A hangsúlyos koronázópárkány fölött attikaszerű mellvédfal nyúlik föl a torony alsó harmadáig. A főhomlokzatot és tornyot is erőteljes lizénák keretezik, melyeket a vakolatba mélyített vízszintes osztásokkal tagoltak. A torony félköríves ablakait hangsúlyos – az 1992-i festéssel szépen kiemelt – keretezés díszíti. Rendkívül mozgalmas a barokk toronysisak, melyet 1992-ben ismét vörösrézzel borítottak.

Az oldalhomlokzatokat az ablakok kiosztásának megfelelően szintén lizénák tagolják. Az oldalbejáratok kis kiugró kapuépítményekből nyílnak. Itt a legszélesebb a templom (12,30 m). A kőkeretes ajtók a főbejárathoz hasonlóan vannak díszítve.

Az egyhajós, négyosztatú templom szentély előtti utolsó negyede mintegy 60 centiméterrel kiszélesedik (kereszthajó). A csehsüveg boltozatokat hangsúlyos hevederívek választják el, s a főpárkány magasságában keresztvasak erősítik. A boltozatok négy sarkába ovális keretekben szentek képeit festették, a hevedereket virágmotívumokkal, míg a boltozatot kék alapon szórt arany csillagokkal díszítették. A főbejárat fölötti (újabban beüvegezett) karzatot, a fölötte emelkedő tornyot három erőteljes, félköríves boltozat tartja. Korábban itt állt a keresztelőmedence.

A karzatra és onnan a toronyba vezető lépcső külső oldalajtón át közelíthető meg. A karzat előtti állószékekkel elhatárolt rész a nők helye. A falakat szentek képei s templomi zászlók díszítik. A mintegy hat év alatt fölépült templom az 1849-i harcokban súlyos károkat szenvedett. Leégett a tetőzet és a torony is. Az 1860-as helyreállítás után 1912-ben az épületet teljesen fölújították. Ekkor erősítették meg keresztvasakkal a boltozatokat, és új belső festést kapott a templom.

Az ikonsztázion zöme is az 1912. évi renováláskor készült. Négy sorban helyezkednek el a keretbe foglalt szentképek. Az alulról a második, a fősorban ovális keretben balról: Szent Miklós, majd az északi ajtón Szent István, tovább Szűzanya a kisdeddel, a szépen faragott királyajtón Szűz Mária, Gábriel arkangyal (az örömhírvétel) s tovább Jézus Krisztus, a déli ajtón Mihály arkangyal, végül Szent János képe van. A királyajtó fölött (alulról a harmadik sorban) az utolsó vacsora ábrázolását helyezték el. Ettől balra Jézus születésének és megkeresztelésének még a régi ikonosztázból megmaradt és Vasa Pomori¹ac, illetve Slavko Gigiæ által a 18. század végén festett képei találhatók. Továbbhaladva Jézus föltámadásának jelenetei, míg jobbra az Úr napja, az apostolok és ismét a föltámadás képeit láthatjuk. A negyedik, a legfelső, a szentek sorában középütt a Szentháromság, s többek között Szent Demeter és Szent Lázár képeit helyezték el. Az ikonsztázion legalsó sorában pedig az ószövetség, Izsák próféta és Káin történeteit láthatjuk. A királyajtó előtt baldachin áll.