Szedresi-tó (Holt Sárvíz)

Egyesületünk 1959-ben alakult lelkes egyszerű horgászni vágyó falusi emberekből, akik talán megunták a folyóvizek szeszélyeit, és távolságát.

Az akkori alapító tagok neveire már kevesen emlékeznek, hiszen sajnos kevesen vannak már köztünk, és akik velünk vannak bizony felettük is jócskán eljárt már az idő, és koruknál fogva már nem aktívak. Nagy János, Szabián József, Szabián János, Belágyi Gyula, Fejős Károly, Szűcs János, Herczinger István, Bíró Ferenc, Bíró János, Bíró István.

Akkor még a horgásztó igen vadvíz jelleget mutatott úszó nádszigetekkel kisebb nagyobb tavacskákkal, melyek éppen eliszaposodtak, vagy feltöltődés alatt álltak. Az akkori lelkes talán baráti társaságnak a célja az volt, hogy ebből a vad és a romlás útjára lépett vízből valamiféle horgásztavat hozzanak létre.

Sokféle halfaj élt akkor a vizünkben, melyeket ma már csak a veszélyeztetett fajok listájáról ismerhetünk. Telepítettek itt motoron nejlon zsákban hozott csuka ivadékokat, vagy a Sióról vödörben átsétáltatott pontyokat.

A tagság nődögélt és az egyesület bekapcsolódott a megyei horgász életbe is, versenyekre jártak, versenyeket rendeztek. Hiszen akkor könnyű volt az utánpótlás nevelés, mert gyermek volt bőven, számítógép, és internet viszont nem. A fiatal iskoláskorú gyermekek a szabadban találtak kikapcsolódást és ezek egyike bizony a horgászat volt. Sokan egy életre megfertőződtek abban az időben a horgászat és a természet szeretetével.

A nyolcvanas évek elején lehetőség nyílt arra, hogy a helyi termelőszövetkezet segítségével egy egybefüggő tizennégy hektáros tórendszert hozzanak létre kotrással, medermélyítéssel, szélesítéssel. (Sokan most úgy gondolják, hogy nem kellett volna ilyen nagyot.)

Abban az időben már országos versenyeket is rendeztek a tavunkon.

A parton a kikotort iszapban, fűzfák, fehér nyarak nődögéltek, melyek mostanra koros termetes faóriásokká nőttek. Ezek az óriások mostanra már a kimosott, alámosott partnak és az erős szeleknek köszönhetően bizony néha be-be dőlnek szeretett horgászvizünkbe.

A kilencvenes évek közepére a tagság létszáma százötven fő fölé emelkedett és ez az időszak nevezhető az egyesület aranykorának. A horgászvíz körüli területet ebben az időben fokozottan védett természetvédelmi területté nyilvánították, amely lehet áldás, és többek szemében talán átok is. Azóta a létszám csökkenőben van, és szomorúan tudatom, hogy tavaly már a felnőtt horgászok száma mindössze 65 főt taksált. Ennek oka leginkább az évenkénti vízhiány mely egyre gyakrabban sújtja a tavunkat, és ezen a jelenlegi vezetőség mindenképpen megpróbál változtatni, ha sikerül ön erőből, ha nem külső segítséggel, de ez meg fog történni.

A másik ok az, hogy az emberek a napi problémáik, mellett nem járnak már el horgászni, nem szánnak magukra 2-3 nyugodt órát a feltöltődésre, a pihenésre. Bizony erre pedig szükség lenne. Kevés a gyermekhorgász, de talán ha minden jól megy, sikerülhet a gyerkőcöket versenyekkel, rendezvényekkel az Ős-Sárvíz tanösvény bejárásával a partra csalni. A rendezvények, horgásznapok, horgászversenyek szervezése fontos lehet, mert ezáltal is tagokat gyűjthet az egyesület és nyithat a külvilág felé.

Fontos a természeti környezet megóvása, mert nem a víz függ a horgászoktól, hanem a horgászok a víztől. Pusztán figyelni kell a természetet és ott ahol kívánja segíteni neki, mert ha ezt nem tesszük akkor a víz újra a romlás útjára lép és nem biztos hogy mi is olyan szerencsések lehetünk mint az egyesületet alapító elődeink.