Bivalyrezervátum

A kastély szomszédságában házi bivalyok legelésznek. A házi bivaly (Bos bubalus domesticus) őse az ázsiai vagy indiai vadbivaly, melynek háziasítása kb. 6000 évvel ezelőtt történt. Magyarországra a 6. század közepén az avarok hozták be. Erdélyben és Szatmárban kis gazdaságokban, míg Somogy és Zala megyében a nagy gazdaságokban tenyésztették. Súlya: 450 – 500 kg, marmagassága 150 – 180 cm, vemhességi ideje 315 nap.

A vizet rendkívül kedveli, mocsaras vidékeken, a savanyú, rossz minőségű legelőkön is jól tartható. Hatalmas erejű, szívós, igénytelen munkabíró állat. Általában lomha mozgású, lusta állatnak tartják, de aligha van kiszámíthatatlanabb, rosszindulatúbb és félelmetesebb háziállat a feldühödött bivalybikánál. Ha ingerlik, gyáva természete szilaj vadságba csap át; felbőszítve inkább letapossa ellenségét, semhogy felökleli.Teje nagyon zsíros (8%). A bivalytej a sajtkészítés alapanyagaként külföldön közkedvelt. Húsa vöröses, rostos, melynek fehérje és ásványianyag-tartalma magasabb a szarvasmarháénál.

Magyarországon az állomány 300 – 350 egyed, vagyis ma alig néhány tucatnyi állatőrzi a hajdani magyar bivalyállomány emlékét, melynek nagy része a Nemzeti Parkok kezelésében van. A szécsiszigeti bivalyrezervátumot a Kerka-mente Natúrpark Egyesület alapította 1999-ben. Célja a génmegőrzés, a bemutatás, a legelők természeti értékeinek megőrzése.