Várrom

A vár a XIII. század második felében épült, s az egri püspökök tulajdonát képezte a hozzá tartozó birtokkal, falvakkal együtt.

A vár építése az 1248. utáni évtizedekre tehető. Ekkor kapott ugyanis Lampert egri püspök várépítési engedélyt IV. Béla királytól. Valószínűnek tartható, hogy a püspök egri székhelye falakkal, kapukkal való megerősítése, várrá alakítása után hamarosan hozzákezdett kisebb várainak (Cserépvár, Szarvaskő stb.) építtetéséhez. Ezeket a várakat is egy újabb tatár- betörés elhárítására, közvetve Eger védelmére építették. Éppen ezért az építtetőt Lampert egri püspök (1242 — 1275) személyében kereshetjük.

Kisméretű, szabálytalan alaprajzú, az Eger-patak szűk völgye és a mellette vezető ősi út kanyarja fölé élesen beékelődő keskeny hegygerincre épült vár, amelynek ma már csak csekély maradványai láthatók. A falu fölött magasodó szikla-gerincre épített vár romjaiból a múlt század végén még jelentős részletek álltak. Ezekből ma már csak tört felületű részletek láthatók a falu felőli sziklaoldalhoz tapadva. A megközelítőleg téglalap alakú kopár tetőn, annak északkeleti sarkánál bukkan ki az ösvény az árnyas fák sűrűjéből. Előttünk magasodik — egy sziklaárkon túl — a középkori vár egykori bejáratának csekély maradványa, a vár északkeleti sarka. Ez a részlet látható lentről a faluból is. Jobbra tekintve a hegység — amelyből a várhegy sziklagerince kiszögell — északnyugat felé tartó vonulata húzódik, melyet balról az Egerpatak völgye követ.

A középkori várból alig maradt meg valami. A csekély maradvány, a felszíni részletek (sziklaárok, a tető és a sziklagerinc szintkülönbsége), az okleveles és írásos adatok egyeztetése teszi lehetővé a szarvaskői vár alaprajzi lrendezésének, méreteinek csupán vázlatos képzeletbeli rekonstrukcióját.