Szlovák Tájház

Az épület

A tájház épülete az oromzaton található évszám szerint 1885-ben épült. A tulajdonos Gajdos család ebben az időszakban a jómódú szarvasiak közé tartozott, földjük és tanyájuk volt a Sirató nevű határrészen.

Az épület a múlt század végi gazdaházak tipikus példája. E házak, köztük a Gajdos ház is, vályogtéglából épültek, tetőszerkezetük a Körösön leúsztatott fából készült és általában náddal fedték őket.

Az ilyen házak szoba- konyha- szoba- belső kamra – külső kamra – elrendezéssel épültek, utcai homlokzatuk meglehetősen széles, mert nemcsak az első szoba, hanem a széles tornác is a homlokzat mögött rejtőzik.

A Gajdos ház udvarán külön épült istálló is állt, ide kötötték a lovakat, mikor hétvégére, de piaci napokon gyakran hét közben is bejöttek a tanyáról.

Az első és a hátsó szoba a pitvarból nyílik, ezt egy bolthajtás választja el a konyha hátsó részétől. A konyha hátsó része felett magasodik a szabadkémény és itt állnak körben a fal mellett a padkák. A szarvasi gazdaházakban a belső kamra a második szobából nyílik, a külső pedig a tornácról.

A házon építése óta sokat alakítottak. Az épületet az 1900 körüli állapotnak megfelelően állítottak vissza. A szabadkéményt, a konyhai padkákat, az első szobában a kemencét már évtizedekkel ezelőtt lebontották, ezért ezeket rekonstruálni kellett. A szobákra visszahelyezték az eredeti ablakokat és a tornác is visszanyerte korábbi képét a fa oszlopokkal és a téglaburkolattal.

A berendezés

A szarvasi gazdaházaknál az első szobát általában nem használták, ez volt a tisztaszoba. A hátsó szobát lakták és onnan nyílt a belső kamra. A belső kamrában a közvetlen fogyasztásra szánt élelmiszert tartották. A hátsó kamra a szemes termény tárolására szolgált és itt álltak a használaton kívüli gazdasági eszközök.

A tájház berendezése ezt a használatot mutatja. Az első szoba bútorai rangosabbak, különösen figyelemre méltók az ágyak és a karos pad. A szarvasi bútorok kevésbé díszesek, mint a környező szlovák lakosság bútorai.

A konyha hátsó részébe nyílik a kemence szája. Az egyik hátsó sarokban található meg a „kutka”. Ide kotorták ki a kemencéből a parazsat és ezen főztek vasháromlábra állított cserépfazekakban.

A hátsó szoba berendezése, mivel ez volt a lakószoba, kevésbé díszes. A szövőszéket is állították fel. A belső kamra az élelmiszerek tárolására szolgált, itt állt a szalonna, füstölt húsnemű, liszt, iderakták azokat a konyhai eszközöket, melyekre nem volt mindennap szükség.

A külső kamrában elsősorban a szemes terményeket tárolták, itt állt a nagyméretű hombár és a különféle gazdasági eszközök. A tanyáról bejövet a gazda legényfiai a külső kamrában öltöztek át, ezért itt álltak a subák és a mindennapi ruhadarabok.

A belső kamrában az eredeti festés látható. A többi helyiségben ennek csak nyomait sikerült feltárni. Szarvason a virágos mennyezet és falfestés a XIX. század végén kezdett elterjedni. A tájházban az eredeti festést állítottuk vissza.

A berendezésből külön ki kell emelni a textíliákat. Szarvason a hímzett és szövött textíliáknak szinte minden változata megtalálható. A motívumkészletet nagymértékben gazdagította az, hogy Tessedik Sámuel a szarvasi kézműipar fellendítésére máshonnan szövő és hímző asszonyokat hozatott, melyet jól szemléltet a tájház anyaga is.

Balassa M. Iván