Rugli Dezső Téglamúzeuma

Rugli Dezső eredeti szakmáját tekintve kőműves, ennek köszönheti, hogy közelebbről találkozott a téglával, sok évvel ezelőtt. Érdeklődését felkeltették a téglákon található lenyomatok, monogramok, s elkezdte kutatni eredetüket. A kutatás eredménye egy, a tégla teljes történetét felölelő és bemutató, kincset érő gyűjtemény lett. De ez nem csupán látványosság, hiszen a gyűjtő ismeri a legősibb építőanyag régi történeteit, és szívesen mesél róluk.

A történet egészen régen kezdődik, a kr.e. 8300-6600 ősi korszakában. Bár ezek az első „cipók” még nemigen hasonlítottak az építőanyagra, amit ma téglának hívunk, mégis leggyakrabban ezt használták a házak építéséhez. A kézzel gyúrt téglához képest óriási előrelépés volt, amikor megjelentek a fából készült sablonok, melyek nagy mennyiségű tégla előállítását tették lehetővé. Az égetés elterjedése, bár kezdetben ez igen költséges és körülményes luxusnak számított, szépen lassan megvetette lábát, és tartósságának köszönhetően az ókori klasszikus világban már virágzó iparágat tudott maga mögött. Ekkorra a technika sokat fejlődött, és sok kísérletezés eredményeképpen merészebb, egyedibb alkotások készülhettek téglából.

A középkort átható vallási befolyás a téglaépítészetre is rányomta a bélyegét. Míg Európában a katolikus egyház emelte sorra a gótikus templomait, addig ázsiai buddhista szentélyek, kínai pagodák, közel-keleti, spanyolországi mecsetek épültek téglából. A modern, új világ reneszánsz Itáliájában a felkészült építészek, mesteremberek új technikákat dolgoztak ki, s pazar palotákat emeltek. De a korban Angliától Oroszországon át Kínáig virágzott a téglaipar. Az elkövetkezendő korokban pedig mind tovább finomodott, tökéletesedett a téglagyártás művészete. A XIX-XX századra az ipari forradalom és a gyorsan növekvő népsűrűség jócskán megnövelte a tégla iránti keresletet,s ez soha nem látott lendületet adott az építészetnek.

A tégla történetét könnyebb elképzelni, ha saját szemünkkel látjuk. A téglamúzeumban minden létező korból találni valamit, Rugli Dezsőtől pedig minden tégláról hallani egy történetet. 1970 óta gyűjti a téglákat, a magángyűjtemény mára több mint 2300 darab, 1370-féle téglából áll. A gyűjteményben megtalálható néhány a már monogrammal ellátott római téglák közül, és több érdekes darab az Árpád és török korból. De találni itt az Eszterházyak és a Széchenyiek téglaégetőiből származó monogramos darabokat, vagy 1848-as, nemzeti szalaggal átfont tégláit is.

Bárkinek, akit érdekel a tégla, az építészet,a történelem, vagy értékeli a kitartás és a gyűjtő szenvedélyt, érdemes ellátogatnia Szanyba, Rugli Dezső Téglamúzeumába. A gyűjtemény előzetes megbeszélés alapján megtekinthető.