Zelezna-baba-barlang

A Babó-lyuknak is nevezett barlangról számos legenda terjeng a környéken élők köreiben. Többek között az, hogy a föld alatti folyosókon át el lehet jutni egészen az ide 15 kilométerre fekvő Etyekig. Erre ugyan még nem derült fény, de abban biztosak lehetünk, hogy a Žselezna Baba a Zsámbéki-medence legjelentősebb barlangja.

Sóskút község a Zsámbéki-medence kedvelt túracélja. A település fölé emelkedő Kálvária-hegy jellegzetes tájképi eleme a Benta-patak völgyének.A település iskolájánál áll meg a távolsági busz. Innen észak felé csatlakozunk a piros jelzésű turistaúthoz, amely a Kálvária-hegyre vezet. A hegyről lefelé jobbra tartva érhetjük el a sziklafalat, és egy kis sziklaudvarban találjuk a barlangot.

Félmillió évvel ezelőtt a völgytalpon kanyargó Benta-patak, a barlang jelenlegi bejáratánál is magasabban folyhatott. A Kálvária-hegy mészkőrétegeiben áramló karsztvíz a repedések mentén a felszín felé emelkedve, oldó hatásával barlangjáratokat alakított ki a kőzetben. Vize forrás formájában a patak szintjén fakadt. A völgy bevágódásával a barlang járatai szárazzá váltak. Az egykori forrásbarlang hossza nyolcvan méter, mélysége 13 méter. Két fő járata közül a Jobb oldali-ág kuszodákkal és kisebb termekkel lejtősen kanyarog, majd elszűkül. A Bal oldali-ág rövidebb, faragás nyomokat viselő fülkékből, és rövid lejtős járatból áll. A Bejárati-terem közepén kőasztalokra emlékeztető leszakadt tömbök állnak, melyek fölött a mennyezeten nyugati irányba dőlő kőzetrétegeket láthatunk. Az eldugottabb zugokba bepillantva a víz oldó hatásának nyomait, zegzugos, lyukacsos formákat figyelhetünk meg. A barlang belső szakaszai szűkek, bejárásuk nem biztonságos!

A Benta-patak völgyében a történelmi idők mindegyikében bányászták azt a hegyeket felépítő Miocén-kori porózus mészkövet, amelyben a barlang is kialakult. A kőfejtés a barlang bejáratát sem kímélte, letermelve ezzel az első 15-20 méterét. Sóskút környékén őskori, római kori letelepedések emlékei egyaránt megtalálhatóak. A barlangban folyó kutatások során is nagy mennyiségű, főként cserépedény töredékből álló leletanyag került elő. Azonban ennek nagy része a bejárat környezetéből behordott, vagy besodródott régészeti emlék.