Kálváriahegy

A Sóskúti Kálvária egy hihetetlenül vadregényes hely. A domb, amire felkúszik, gyönyörű kilátást biztosít a környékre, oldalában a sziklába vájt üregek ősi szentélynek is elmennének, a környék pedig határozottan skót felföldi hangulatot áraszt magából.

A Kálvária-dombon keresztül a történeti emlékek szerint római hadiút vezetett keresztül, és Árpád fejedelem is ezen a helyen szervezte hadjáratát a Dunántúl meghódítására a honfoglalás idején. A hegytetőn még egy bronzkori vár maradványait is elkezdték feltárni. Ha Biatorbágy felől érkezünk busszal vagy autóval, mindenképpen szembetűnő a hegy oldalában tátongó óriási sziklaüreg. Ezek kőfejtésből, kőbányászat folytán keletkeztek és állítólag innen vágták ki azokat az óriási kőtömböket, amikből a lánchídi oroszlánok lettek kifaragva.

A Kálvária a falu központból a piros jelzésen közelíthető meg. Kezdetben egy keskeny ösvény a házak között, néhol kicsit bozótos is, de aztán kiszélesedik és a település másik oldaláról érkező szekérúthoz csatlakozva szélesen halad a stációk között. A dombtetőre érve körben nagyon szép kilátásban lesz részünk. Az országút túloldalán a sóskúti kőbánya sziklás vonulatai látszanak, visszafelé pedig a falura tekinthetünk le.

Ha északnyugat felé pillantunk le, akkor a Benta-patakot láthatjuk, amely a Biatorbágyi halastóból folyik kifelé és a Sóskúti peca-tavat is táplálja. A zöldellő domboldalakon birkanyájak legelnek, és a patak lágyan kanyarog a réten. Tényleg olyan, mintha egy angol tartományba tévedtünk volna.

A domboldalon lefelé indulva egy kis kitérővel jobbra lemászhatunk a kőfülkékhez, de ez merész vállalkozás, mert keskeny, meredek morzsalékos ösvényeken lehet csak odajutni, néhol a galagonya és a csipke is jól benőtte. De ha leküzdjük magunkat, igen jó kis kaland közelről is megnézni a fejtés nyomán maradt üregeket.