Nagyboldogasszony-templom

A Fő utca 122-es szám alatt álló plébániatemplomot Nagyboldogasszony tiszteletére szentelték.

A templom tornya román, hajója gótikus eredetű. 1842-ben ismét átalakították. A nyugati homlokzat előtt álló tornyon az egyenes záródású bejáraton át a boltozott hajóba léphetünk. A nyolcszög három oldalával záruló szentély mellett, a déli oldalon áll a sekrestye. A hajót négyszakaszos csehsüveg, míg a hajónál keskenyebb szentélyt egy csehsüvegboltozat fedi. A nyugati oldalon három ívnyílású, vaskos, boltozott karzat áll.

A templom berendezéséből a szószék és a mellékoltárként felállított Szentkereszt-oltár, és ezen Mária és Szent János szobrai az egyszerűbb megfogalmazású szentségházzal barokk alkotások. A főoltár falazott menza feletti oszlopos szentségházból és két térdelő angyalszoborból áll. Az északi falon láthatjuk Bácsmegyei Ferencnek 1697-ből való, akantusz-leveles síremlékét.
A templomot 1927-ben kívülről-belülről tatarozták.

1948-ban került napvilágra a hajó külső falán a gyermek Jézust vivő Szent Kristóf és Szent Sebestyén, továbbá a torony oldalán az ún. Köpenyes Madonna, a hajó nyugati falán Szent Mihály képe.
1967-ben külső festést kapott a templom, akkor az ötvenes években állagbiztosított freskókat nem bolygatták.
1974-ben korszerűsítették az elektromos felszerelést, ezt követte a belső festés.
Ekkor feltáró jellegű, eredménytelen falkutatás történt.

A templom ismételt tatarozására az 1976-1977-es években került sor, amikor is igazolódott, hogy a torony a harangok szintjéig középkori eredetű, hiszen a harang-szinten lévő félkörív záródású négy ablak alatt közvetlenül középpilléres román ikerablakok vannak, a karzat szintjén pedig álló, keskeny lőrés nyílások, a bejárati nyílás felett egy csúcsíves fülkében a Golgota-jelenet festménye. A XV. Századi freskókat a tatarozás során szakszerűen restaurálták. A homlokzatok egyszínű fehér színezést kaptak.