Középkori Ó-Zsinagóga

A soproni zsidóság a volt Zsidó, mai Új utcában telepedett le, és itt jött létre 1300 körül a hitközség zsinagógája az Ó-Zsinagóga.

A késő román és gótikus stílusjegyeket magán viselő épület volt a zsidó közösség zsinagógája a soproni zsidók 1526-os elűzéséig. Az utca vonalától beljebb található zsinagóga különlegessége, hogy a férfizsinagóga, női imaterem és rituális fürdő hármas felosztása Európa középkori zsinagógái közül Prága és Krakkó mellett csak Sopronban maradt fent.

Az utcafronton két késő középkori épület épült eléje, baloldali volt a templomszolga háza, a jobb oldali pedig az ispotály, ahol az utazó zsidó kereskedők megszállhattak. A zsidók száműzése után mindhárom épületet lakóháznak alakították át. Később az Ó-Zsinagóga helye teljesen feledésbe merült. 1967-ben Dávid Ferenc művészettörténész fedezte fel ismét, a műemléki helyreállítása pedig a sopronhorpácsi születésű Sedlmayr János tervei alapján készült el.

1976 óta a Soproni Múzeum kiállítása várja az érdeklődőket. A kiállítás három fő egységből áll:

1) a férfizsinagóga (tóraterem) teréből, melybe egy csodás gótikus főbejárat vezet, és ahová belépve a tóra tárolására használt Áron-fülkét, a rekonstruált tóra felolvasó asztalt (bima) valamint a részben rekonstruált gótikus boltozatot csodálhatják meg,
2) a női imateremből, ahonnan a nők keskeny ablaknyílásokon keresztül követhették a szertartást. Ebben az épületrészben a feltárások során előkerült építészeti emlékek és a zsidó hitélethez kapcsolódó tárgyi emlékeket láthatják, 3) az udvarban található kút, amit rituális fürdőnek (mikve) használtak.