Véssey-kastély

A Véssey-kastély Parkja csodálatos élményt nyújt. A bejáratnál jobbról és balról is jegenyefák fogadnak. Szemben a 120-130 éves hársfasor a tanműhelyek felé vezet, de közben fiatal tölgyfákat veszünk észre. Az egyiket 1986-ban Péchy Blanka ültette, melynek testvérpárja Arany János sírján látható a kipusztult tölgyfa helyett. Kelet felől csoportos lucfenyő, nyugatról platán és vadgesztenye, a telepítés középpontjában pedig egy vérbükk, két oldalán egy-egy liliomfával látható. A kastélypark magnóliái és vadgesztenyefái között olyan különlegességek is találhatóak, mint a rózsaszín virágú liliomfa, a sárga és lila virágú vadgesztenye.

A kastély előtti puspáng sövény régen a család címerét formázta. A kastély mögött minipark fogadja a látogatót, melyre egy japánakác felügyel. A régi parádésistálló ma tanmű-hely, mellette egy 35-40 m átmérőjű szabinboróka - kúszófenyő - lapul meg. Kicsit lejjebb a vadaskert lakóival, ezüstfácánnal, törpetyúkkal, japánrécével, tőkés-récével, szirtifogolypárral, muflonnal, őz-sutával, őzbakkal és vaddisznóval találkozhatunk. A parádésistálló másik oldalán vörös- és páfrányfenyő vagy ginkófa, ez utóbbi gyógynövény, valamint a sokszögletű termésű hikoridió az érdekesség. A fóliasátrak végénél álló szomorúbükkfa mellett elhaladva a török kori vár romjaira épülő Véssey család kápolnáját láthatjuk, melyet háromsoros vizesárok vesz körül még most is. 1572-ben Palat Jeromos kanizsai építőmester jelentésében már megemlítette az árokrendszert.

Az 1550-es években, a településen Zékel Ferenc tulajdonlása idején kezdődött a már meglevő templom körül a vár építése, amely a Nagyberek és a Zala mocsaras vidékének balatoni vég-vári láncolatának lett a tagja. 1566-ban Szigetvár ostroma után a somogyi és zalai kisebb várak őrségei, így a szőcsényi vár őrzői is, váraikat felgyújtva, azokat elhagyva menekültek a törökök támadása elől. Később Zrínyi Ilona építtette újjá az erődítményt, és helyezett el benne őrséget. A megerősített vár Szenyér, Csákány, Öreglak és Fonyód váraival Somogy vármegye északi sarkában évtizedekig kijelölte a török hódoltság határát. Valószínűleg Kanizsa elfoglalása után került török kézre, s ettől kezdve pusztulásnak indult. A templomot Jankovich István építette újjá és alakította át Szent Vendel-kápolnává 1750-ben.

A XIX. század közepén a birtok gróf Széchenyi Pál, majd fia Tódor tulajdona volt. Véssey Sándor 1872-ben vásárolta meg Zsitfát és Szőcsénypusztát. Ő és fia Lajos alakította ki a település ma is látható képét. Az eklektikus stílusú kastély 1890-re épült fel, benne eredeti kandallót és menynyezeti freskókat láthatunk. A Vár-hegy meredek oldalába utat vájtak, hogy a szemközti oldalban épített családi temetőt könnyen elérhessék. Az omlás veszélye miatt téglamellvéddel erősítették meg, így kocsival is lehetett közlekedni a sétaúton.

Érdekesség, hogy a falat réz, vas elemek alkalmazásával szárították, a kastélyparkot és egyes művelt területeket alagcsöveztek, vízrendszeres fűtés volt, tégla- és cserépégető üzem működött: a téglákban, cserepekben VS, VL monogramot égettek. A háromköves, kéthengeres vízimalom, a gőzcséplőkészlet, a kévekötő- és marokrakógép mind a kor magas technikai vívmányainak alkalmazását igazolja.

A felvirágzott birtok a vármegye legjobb gazdaságai közé számított, Kunfi Zsigmond elismerését is kiváltotta. A kastélyparkban érdemes megcsodálni az ámbrafát, a jegenye- vagy piramistölgyet, a mogyorós hólyagfát, a sétányon a 25 m magas szil-fát, amely átvészelte az európai szilfavészt és utódai már jelentkeznek, a számos 1 m körüli átmérőjű, bükk-, tölgy- és cserfát, a felújításra váró magtárépületet, az iskola szabadtéri sportpályáit.

A kastélyparkot egy parkerdő övezi, benne a Margit-temető, ahová a Margit-sétány vezet. Véssey Sándor lánya, Margit volt a temető első halottja.