Sóly látnivalói
Ciszterci Papírmalom rom
A papírmalom 1790. április 7-én kezdett el dolgozni.
A korabeli szokásoktól eltérően Sólyban a papírmalmot nem tőkeerős vállalkozó szakembernek adták ki bérbe, hanem döntően papírkészítő mesternek. Ezek a mesterek egymást válogatva, nagy nehézségekkel küszködve, tartozásokkal bírkózva próbálkoztak a bérlettel. A bérlők a bérletért készpénzt fizettek, papírbeszolgáltatást és egyéb szolgáltatásokat adtak. A malom piaca biztosított volt, a vármegye többször élt panasszal, hogy Sólyban nem tudott elegendő papírt vásárolni, mert idegennek adták el.
A legfontosabb vásárlók a Veszprém vármegye és Veszprém város adminisztrációi, a zirci apátság Kancelláriája és rendtagjai valamint a veszprémi Szammer-nyomda voltak.
Az itt készült papírt nem elsősorban könyvek, nyomtatványok készítéséhez használták, hanem fejléces levélpapírok, gazdálkodási-, számvevőségi összeíró ívek, körözvények anyagául szolgáltak. Sóly papírjai megtalálhatók a megye településeinek iratanyagaiban is. (Pápa, Zirc, Köveskál, Szentgál, Mencshely, Monoszló, Nagyvenyim, Előszállás)
A sólyi papírt is ellátták, az egyes papírfajták merítőszitáján alkalmazott vízjellel. Több mint 60 sólyi vízjellel ellátott papírt ismerünk. A nemzetközi és magyar elterjedtségű vízjeleken kívül egyéni vízjelaklamazással is találkozhatunk, mint a nyolc csúcsú négyzetcsillag
Átlagosan 10 papírkészítő dolgozott a papírmalomban 1 merítőkáddal, évi 250 munkanappal.
Az 1800-as évek közepére a termelés korszerűtlenné vált a kibontakozó tőkés gyáripari termeléssel szemben, nem tudta felvenni a versenyt a korszerű XIX. századi papírüzemmel. A malom termelése 1851-ben megszűnt.
A sólyi papírmalom a maga korában és helyén betöltötte hivatását.
A korabeli szokásoktól eltérően Sólyban a papírmalmot nem tőkeerős vállalkozó szakembernek adták ki bérbe, hanem döntően papírkészítő mesternek. Ezek a mesterek egymást válogatva, nagy nehézségekkel küszködve, tartozásokkal bírkózva próbálkoztak a bérlettel. A bérlők a bérletért készpénzt fizettek, papírbeszolgáltatást és egyéb szolgáltatásokat adtak. A malom piaca biztosított volt, a vármegye többször élt panasszal, hogy Sólyban nem tudott elegendő papírt vásárolni, mert idegennek adták el.
A legfontosabb vásárlók a Veszprém vármegye és Veszprém város adminisztrációi, a zirci apátság Kancelláriája és rendtagjai valamint a veszprémi Szammer-nyomda voltak.
Az itt készült papírt nem elsősorban könyvek, nyomtatványok készítéséhez használták, hanem fejléces levélpapírok, gazdálkodási-, számvevőségi összeíró ívek, körözvények anyagául szolgáltak. Sóly papírjai megtalálhatók a megye településeinek iratanyagaiban is. (Pápa, Zirc, Köveskál, Szentgál, Mencshely, Monoszló, Nagyvenyim, Előszállás)
A sólyi papírt is ellátták, az egyes papírfajták merítőszitáján alkalmazott vízjellel. Több mint 60 sólyi vízjellel ellátott papírt ismerünk. A nemzetközi és magyar elterjedtségű vízjeleken kívül egyéni vízjelaklamazással is találkozhatunk, mint a nyolc csúcsú négyzetcsillag
Átlagosan 10 papírkészítő dolgozott a papírmalomban 1 merítőkáddal, évi 250 munkanappal.
Az 1800-as évek közepére a termelés korszerűtlenné vált a kibontakozó tőkés gyáripari termeléssel szemben, nem tudta felvenni a versenyt a korszerű XIX. századi papírüzemmel. A malom termelése 1851-ben megszűnt.
A sólyi papírmalom a maga korában és helyén betöltötte hivatását.
További keresési lehetőségek