Krämer Fülöp szobor

Utazzunk kicsit vissza az 1880-as évekbe, amikor már üzembe helyezték a Budapest-szabadkai vasútvonalat, rajta Vadkert állomással. Történt pedig, hogy egy német származású budai pincemester, Krämer Fülöp a fővárosból egyik munkatársával Jánoshalma felé tartott, hogy ott bort vásároljon.

Nehéz idők jártak akkoriban a magyar bortermelőkre, mert a filoxéra, más néven a gyökértetű a hegyvidéki szőlők túlnyomó részét elpusztította.
Az ellenálló fajták bevezetése és termőre fordulása pedig sok évet vett igénybe. Ezért a lakosság és a borászok figyelme az alföldi, homoki borok felé fordult. Itt ugyanis a talajnak köszönhetően nem terjedt a filoxéra.

Krämer Fülöpnek megtetszett a Vadkert környéki táj és a vasút két oldalán 40, majd még mintegy 20 holdat vásárolt, hogy modern szőlészetet és pincészetet alakítson ott ki. Feleségével csakhamar híres gazdaságot építettek fel, melyet később fia, József vitt tovább. A helyi gazdák pedig kíváncsian figyelték a fejleményeket, és csakhamar rájöttek: ezt nekik is át kellene venniük.

A főleg svábokból álló vadkerti nagygazda réteg az ősöktől hagyományozott módon művelte a földeket. Megkötötték a futóhomokot, és aki nagyobb léptékkel tervezte az életét, tanyát is vett, hogy közelebb lakjon a földjeihez. A vasút és az ország más területein pusztító filoxérajárvány azonban olyan körülményeket teremtett, melyekkel élni kellett. Ebben segített az újító borász.

Krämer Fülöp az eddigi szokásokon tudományos módszerekkel változtatott. Addig nem voltak kitűzött szőlősorok, nála a telepítés már eszerint történt. Nagy súlyt helyezett a talaj előkészítésére, a trágyázásra és a locsolásra - különösen a csemegeszőlő esetében. Ahogy az idősek mesélték, szélmotoros géppel felvágatta a venyigét, amit ugyancsak talajjavításra fordított.

Híre volt betonhordóinak, mellyel jelentősen megnövelte a település tárolókapacitását. Az addigi zsákos taposás helyett daráltatta és préseltette a szőlőt, metszés pedig a metszőkés helyett nála ollóval történt. A technikai újítások között említhetjük a Vermonel permetező gépeket, melyek ugyancsak az ő személyéhez köthetők. Korábban ugyanis a permetszert kis söprűvel, kézzel szórták rá a szőlőre a termelők.

A nagygazdák fiaikat a Krämer-pincészetbe küldték dolgozni, hogy az ott tanultakat a családi földeken kamatoztassák később. Ha padig valaki Krämer Fülöpnél vagy később fiánál volt napszámos, annak más munkahelyen nagyobb bért adtak. Mai szóval élve ez felért egy szőlészet-borászati szakmunkás bizonyítvánnyal.

Már a harmincas években felmerült annak a gondolata, hogy szobrot kellene állítani Krämer Fülöpnek, de ez nem valósult meg. Soltvadkert város önkormányzata a szobrok állításával a lakosság és az ide látogatók számára meg szeretné mutatni, hogy nem feledjük azokat, akik a városért a múltban tettek és így ápoljuk emléküket.