Csonkatorony

A Soltszentimre határában található templomrom Árpád-kori műemlék, bár pontos építési ideje nem ismert.

A területen már a honfoglalás idején is laktak. A Duna-Tisza középső része fejedelmi, majd királyi birtok volt, ez fellelhető a környező települések nevében is (Solt, Soltvadkert - királyi vadászterület). A templom alapja XI.-XIII. században készülhetett (bár az 1961-es ásatások során az építési időt a XIV. századra tették, a szentély 3 oldalon zárodó nyolcszög kiképzése miatt - gótikus jelleg), amihez egy hajdani római castrumot is felhasználhattak - Istán király rendeletének megfelelően, miszerint a helyben lévő rommaradványokat is fel kell az építéshez használni -, ugyanis a falában ma is több római tégla található (a környéken római kori cserépmaradványok is előkerültek).

A templom román stílusbam épült, vastag lőrésszerű ablakokkal, így valószínű, őrtoronynak is használták. Sem támpillérre, sem faltagozódásra utaló nyomok nem lelhetők fel.

A templom K-Ny irányban helyezkedik el, egyhajós, a kapu dél felé nézett. Faragott, vagy díszített köveket nem találtak (egyetlen faragott kő van csupán a templom szentélyének külső felén, de ezt utólag építhették be). A helyi monda szerint, addig áll a templom, míg e faragott kő a helyén van.

A hajó hossza 12,80 m, szélessége 6,30 m. A szentély 4,8 m szélességű. A torony 2,60*2,80 m, magassága 10,6 m, hajdanán 4 emeletes volt. Építőanyaga túlnyomórészt réti mészkő (darázskő), a már említett római téglák, de tartalmaz vulkáni eredetű közetet (andezit, andezittufa) is, amit távolabbról szállítottak ide. Kötöanyagként habarcsot használtak, melybe apróra zúzott égetett meszet oltottak. A külső falat is vakolattal látták el, ennek egy része még ma is látható (1930-ban még találtak a vakolatban 1522-ben keltezett bevésést). A mohácsi vész után a török a Duna-Tisza közét uralma alá vonta, a település - a többi 900 alföldi faluval együtt - elpusztult. Így maradt magára a templom a pusztában.

Már az 1860-as években történtek ásatások a rom körül a terület akkori gazdájának, Blaskovits Sándornak és családjának közbenjárására. Találtak rézkarikákat, római kori pénzeket, urnákat, dísztárgyakat, Anjou korabeli kardokat, dísztárgyakat. A leletek a kiskunhalasi gimnázium régiségtárába és a Nemzeti Múzeumba kerültek. Sajnos a régiségtár a II. világháborúban megsemmisült.

1920. és 1931. között négy ízben végeztek még ásatásokat. Dokumentáció ezekről nem maradt fenn, csak néhány fénykép. A korabeli újságok is beszámoltak az ásatásokról, a Magyarság (1930. aug. 5.), az Új Barázda (1930. aug. 6.), a Nemzeti Újság - Katolikus melléklete (1930. ápr. 20.). A Csonka-torony környéki szőlőtelepítésekkor csontmaradványok és cseréptöredékek kerültek elő, de senki sem tulajdonított jelentőséget neki, így ezek a leletek sajnos elkallódtak.

A rom az 1920-as évekre rossz állapotba került, az északi oldalon lyuk tátongott, szükségszerűvé vált a felújítása. Az állagmegóvás legfőbb sürgetője az akkori plébános, Vorák Lajos volt. Az 1930-as Szent Imre évre sem sikerült elegendő pénzt összegyűjteni a munkálatokhoz. Ez idő tájt felmerült az az ötlet, hogy a templomot lebontanák, és a faluban eredeti állapotában újra felépítenék - mivel ekkor még nem volt temploma a községnek -, de ezt sem a műemlékvédelem nem engedélyezte, sem elegendő pénz nem volt rá, így a templomrom a helyén maradt. 30 évi levelezés és gyűjtés után a munka végül csak 1961-re készült el, Erdei Ferenc tervei alapján.

Az ezredforduló tájára újra felújításra szorult az épület. Már nem csak az idő, hanem a felelőtlen emberek is nyomot hagytak a sokat látott falakon.
2000-ben, a Millenium évében újra felfrissítésre került a templomrom.
A torony egy fém süveget kapott, ami lehet, hogy nem a legesztétikusabb, de védi az évszázados falakat az egyre agresszívebb esőktől. Ez a Kiskunságban egyedülálló kincs méltán lehetett színhelye és szemtanúja a Milleniumi zászló átadásának 2000. aug. 19-én.

Aki teheti, látogassa meg ezt a csodálatos - bár első látásra kietlen - helyet!