Nyírjes-tó

Sirok mellett a Tarna bal partján emelkedik a magasba a Mátra legkeletibb bérce a Darnó-hegy. Északkeleti lejtőjének fél évszázados gyertyánostölgyes erdeje rejti hazánk egyik legkülönlegesebb és legérdekesebb tőzegmohalápját, a Nyírjes-tavat. Nevét nem a parkokat díszítő közönséges nyírfáról, hanem a ritkábban előforduló, főleg savanyú talajú fenyéreken és fűzlápokban élő szőrös nyírről kapta. Hazánkban a tőzegmohás lápok kb. tízezer évvel ezelőtt, közvetlenül a jégkorszak utáni időben alakultak ki, mikor a Kárpát-medencében a mai északi, erdős tundra és tajgazóna hidegtűrő növényzetéhez hasonló, nyírfákkal tarkított fenyvesek zöldelltek. A lefolyástalan kisebb-nagyobb medencékben összegyűlt víz a hűvös időjárás miatt nem tudott elpárologni, s néhány évszázad alatt sajátos összetételű élőlény együttesek telepedtek meg itt. Az éghajlat melegedésével a növényzet átalakult.

Mindezt az évezredek viharait átélt lápok mélyén egymásra rétegződött és mindmáig megmaradt virágporok elemzéséből tudjuk. Ilyen a felbecsülhetetlen értékű a siroki Nyírjes-tó is, amelyet 1957-ben Kovács Margit fedezett fel. A tojásdad alakú tavacska riolittufa alapkőzeten, két három méter mélységű kicsiny, lefolyástalan medencében képződött. A lápfolt területe 0,9 hektár, mindössze 175 méter hosszú és legnagyobb szélessége sem éri el a 100 métert. Sok tekintetben különbözik minden más észak-magyarországi láptól, mindössze 250 méter magasságon fekszik. Hasonló láptavak a Kárpátokban 1400 méter magasságban találhatók. Vize igen savanyú, ezért növényzetét kevés faj alkotja. Közülük azonban féltucatnyi a Mátrában csupán itt él. Valamennyi védett.

A különösen érdekes tőzegmohafajok mellett több ritka sásféle — gyapjasmagvú, villás és nyúlánksás virít. Sajátos hangulatot áraszt fehér pamacsaival a hüvelyes gyapjúsás, a lila virágfüzérű rétifüzény és az aranysárga színben pompázó lizinka. A láp értékeit 5 méter széles harmatkásás nádas mocsárzóna védi. Átlagos vízmélysége csupán 60 cm, ám aki ezen átjut, annak a rekettyefűz 2-3 méter magas, sűrű bozótja állja útját. Csak a kitartóan kíváncsi szemnek enged betekintést a természetrajongók által a „természet szentélyének” nevezett területre.