Ferences rendház

Azok a férfiak és nők, akik életüket Istennek akarták szentelni, gyakran szerzetesrendbe léptek és annak szabályai szerint éltek. Pontos napirend szerint közös imával és munkával töltötték idejük nagy részét, és nem hagyták el a kolostor területét. Több mesterségben élenjárva példát adtak környezetüknek, krónikákat írtak és tanítottak.

Később más típusú kolostorok is alakultak. A városi lakosság vallásos igényeit a kolduló rendek (ferencesek, domonkosok) elégítették ki, az utóbbiak közé sorolhatók a XV. századi simontornyai kolostorlakók is. Gergellaki Buzlay Mózes telepítette le őket a közben várossá fejlődött Simontornyára, de a török uralom elől hamarosan elmenekültek.

A török „veszedelem” kiűzése után ferencesek érkeztek Simontornyára. A veszprémi, a székesfehérvári majd a boszniai ferences barátok tartottak itt istentiszteleteket, és ápolták a város hitéletét. Ezt követően a simontornyai plébánia adminisztrációját a mariánus ferencesek karolták fel 1720. szeptember 20-i kezdettel. Végül is az ő emléküket őrzi a kolostor.

Styrum Miksától, az akkori földesúrtól kértek telket az új templom építésére, mert a régi felett ugyancsak eljárt az idő. A szegényes anyagi körülmények között élő ferencrendiek csak lassan tudták előteremteni az építéshez szükséges anyagi fedezetet, pedig Dunaföldvárról szinte ingyen bocsátották a faanyagot és a téglát a ferencesek rendelkezésére. Hamarosan, 1728. június 28-án elkezdődhetett az építkezés, melyet 1766-ban fejeztek be. „Az altalaj mocsaras volta miatt az alapzatot erős tölgyfagerendákból levert pilotákra rakták és a szentély alatt kriptát is építettek. Eredetileg a 16 rendtag számára volt benne fülke, de később világiakat is temettek bele” (Dr. Kiss István: Simontornya krónikája)

A templom könnyű barokk épület. Homlokzatán órapárkányos toronnyal, gazdag díszítéssel. Tolna megye legszebb freskóit őrzi, melyek 1775 előtt kerültek mai helyükre.

Közvetlenül mellé épült a zárda, melyet eleve úgy emeltek, hogy sok rendtag tudjon benne élni. Az emeleten 10 szobát tartottak fenn a növendékeknek, akiket maguk tanítottak, képeztek ki. Számukra a belső udvaron lévő tanterem és könyvtár nyújtott segítséget. A könyvtár könyvkészlete meghaladta az ezret, nagyrészt latin teológiai forrásmunkákból és filozófiai művekből állt. 1760 és 1845 között a helyi és környékbeli földesurak jelentős adományokkal támogatták a rendet, s ehhez még a hívek sokasága is hozzájárult.

Miután II. József császár rendeletileg eltörölte a munkát nem végző szerzetesrendeket, a simontornyai is hanyatlásnak indult. Néhány év múlva ugyan némi fejlődés figyelhető meg, de a nép kitartása és a rend hitbuzgósága jócskán alábbhagyott. Nem véletlen tehát, hogy a XIX. században itt már csak három fráterre és négy páterre csökkent a rend létszáma.

Az 1900-as évek elején a mariánusok kezéről a kapisztránusok kezére jutott a simontornyai egyház, ami hitéletére nézve jó hatással volt. Az elkövetkezendő néhány évtizedben jelentős fejlődésnek indultak az egyházi, rendi és a polgári szervezetek.

Az államosítás után a zárda -a katolikus egyház kezéből kikerülve- az állami oktatásban játszott fontos szerepet. Az épület kollégiumként funkcionált -napjainkban is e célt szolgálja-, s ad otthont a Simontornyán működő középiskola vidékről bejáró diákjainak.

A kolostor északi szárnya jelenleg étkezdeként (napközi otthonként) működik, s ez nagyban növeli az épület kihasználtságát. Így tudják biztosítani a diákok étkeztetését, az önkormányzati és személyes találkozók, rendezvények (esküvők, találkozók, ünnepségek) vendégeinek ellátását. Természetesen a zárda nemcsak privát események, de a mindenki számára egyaránt fontos versenyek, találkozók és egyéb összejövetelek lebonyolítására is alkalmas (sakkversenyek, bálok, klubdélutánok).

A fentebb említett már meglévő és rendszeresnek mondható kihasználtságot némi fantáziával tovább növelhetjük. Az épület szerkezeti felépítését figyelembe véve, egymástól függetlenül -akár egyszerre több helyszínt igénybe véve- is lehetne hasznosítani a területet.

Mivel az épületegyüttes Simontornya egyik legnagyobb, a köz szolgálatában lévő tulajdona és közel-távol az egyik legegyedibb múltú és hangulatú terrénuma, méltó helyként szolgálna pedagógiai, kultúrtörténeti és efféle összejövetelek konferenciatermeként. Középkori hangulata és a hely szelleme indokolttá tenné különféle színjátszó társulatok fellépését, misztériumjátékok előadását. Tekintve, hogy katolikus templomunk Tolna megye legszebb és országos viszonylatban is elismert barokk szentély, nem lenne csoda, hogy a már-már kihaló félben lévő egyházi játékokat, az üdvtörténet fontos megállóit itt ismét színre vinnék (misztériumjátékokat, virágkarneválokat, felvonulásokat). A katolikusok leglátványosabb egyházi ünnepeinek nagy hagyományai vannak még napjainkban is az azokat híven ápoló régi keresztény gyülekezetekben.