Plébániatemplom

A város barokk plébániatemplomának felújítása során fény derült a templom középkori eredetére és napvilágra kerültek a szentélyben található középkori freskó festés nyomai. A római katolikus plébániatemplom a siklósi várhegy délkeleti csücskében, az 1540-ben épült Perényi-bástya védelmében áll a hozzá délről csatlakozó egykori kolostorral együtt.

1950-ig a ferenceseké volt, akik a község töröktől történt visszafoglalását követően települtek az akkor romosnak mondott épületegyüttesbe, amelyet a hagyomány a bencések középkori Szentháromság-monostorával azonosított. (Ez ténylegesen a településen kívül feküdt egykor.)

A templomot e félreértés nyomán dedikálták a Szentháromságnak.
A kolostorépületet az 1970-es évek második felében kerámia-alkotóműhelyként átépítették, ekkor derült fény arra a tényre, hogy az épület együttes valójában az Ágostonos kanonokok kolostorával azonos. Az ágostonos kanonokoknak húsznál több kolostoruk volt a középkori Magyarországon, ezek egyike volt a siklósi kolostor a templommal, amelynek szentélye kvalitásos falképegyüttest tartalmaz.

Az eredetileg Szent Annának (Szűz Mária édesanyjának) szentelt templom 1333 körül már biztosan állhatott, mivel egy írásos forrás említi ebben az évben. Feltehetően Siklós akkori birtokosai a Kán nembeli Siklósiak voltak az alapítók.
A templom átépítése a 15 sz. elején, már a Garai család birtoklása idején történt, ekkor történt díszesebb kifestése is. A címerábrázolások utalnak a freskók megrendelőinek személyére, ezek alapján megállapítható, hogy a freskók 1408 után készültek Garai II. Miklós nádor és felesége Cillei Anna megrendelésére. Az ő címereiken kívül a Luxemburgi Zsigmond király által alapított Sárkány rend jelvényének ábrázolás is megtalálható a templom szentélyében.

A régészeti feltárás során szintén itt került elő egy páncélos figurát ábrázoló, felirat nélküli, vörös márvány sírkő, amelyről stílusa és motívumai alapján azt feltételezik, hogy Garai I. Miklós nádor síremlékével azonos. /A nádor Garai II. Miklós, Zsigmond király sógorának édesapja volt és nagyrészt neki köszönhető a Garai család felemelkedése. Életét áldozta Anjou Mária királynőért az ellenpárttal folytatott küzdelem során. A családnak ezt honorálta Zsigmond, aki Mária királynő férje volt./

Feltételezhető, hogy a Siklóst reprezentatív rezidenciájává átalakító Garai II. Miklós nádor a család címereivel gazdagon díszített, egységes program szerint kifestett templomszentélyben családi temetkezőhely létrehozásán fáradozhatott, amely végül nem valósult meg.

A templom török hódoltság korabeli történetéről kevés információ maradt fenn. Egyes kutatók véleménye szerint a törökök magtárnak használták, így szakrális jellege nem volt. Más történészek feltételezik, hogy a plébániatemplom azonos a török forrásokban említett Szulejmán Kán dzsámijával, ezt a véleményt régészeti eredmények nem igazolják.

A plébániatemplomot az évszázadok során többször javították, a felújítások alkalmával vakolatjavításokat is végeztek. A munkálatok során a faliképeket több rétegben átmeszelték és így eltakarták azokat.
Az 1985-ben felfedezett freskókon 1988-ban kezdődtek a restaurálási munkálatok, amelyek 1995-ben fejeződtek be, láthatóvá téve Magyarország talán legjelentősebb ma ismert gótikus falképeit.

Garai I. Miklós már említett sírköve is megtekinthető a templom szentélyében.
A freskók az ágostonos kanonokok vallási eszményeit tükrözik. A boltozat központjában az Élet könyvét magasra tartó Krisztus látható, tőle nyugatra Mária karján a gyermek Jézussal, míg a diadalív közelében Szent Anna harmadmagával. (Szent Anna az ágostonosok védőszentje.) A freskók ábrázolják továbbá még a következő bibliai alakokat: a szakállas Dávid király, az ifjú Salamon király, Zakariás és Dániel, illetve a négy evangélista alakjait attribútumaikkal.
A nyugati boltsüvegeken a négy egyházatya képe látható. (Szent Jeromos, Szent Ambrus, Nagy Szent Gergely pápa, Szent Ágoston.)